322. Imába borult szív.

323. Karma alakú élet. De egyetlen angyalszárny semmissé simíthatja kontúrjait.

324. Megszállta az angyal. Egyetlen hepilepsziás roham az élete.

325. Egy Blue nevű sci-fi hősnő. Civilben sekrestyés egy intergalaktikus kápolnában; titkos és valódi életében önkéntes transzkiborg: metaangyal.

326. A multiverzum egyetlen ország, ha jézusi rezgésszinten egzisztál(nak).

327. Megemberelte magát: istenült.

328. Keresztutat keresztező életek.

329. Kötve hiszem. Szabadon még inkább.

330. Hiszlek.

331. Istenre bízza sorsát. – De nem csak azért, hogy szabaduljon a felelősségtől (s a fáradtságtól)?

332. Szívvel-ámmal élünk.

333. Senki se sóvárog ítélet után. Mégse ölelünk rutinszerűen.

334. (Kommunikáció à la Atlantisz) Szavakkal ölelni.

335. Ölelésre tárta karját. De a kés, amit kezében szorongatott, elbizonytalanított szándékai felől. – Magamhoz öleltem a pengét.

336. Ne világra: égre szóljon a vers.

337. Mire tanít a Szentlélek? Hogy mindenkiben szent a lélek.

338. Ha karmikus utat járó (emberi) lelkek „léteznek”, miért ne létezhetne (nem a nirvánás személytelenség univerzális energiája, hanem) a Szent-, az isteni lélek? – Avagy: hogyan lehet egyszerre igaza Keletnek s Nyugatnak?

339. Egy ég nélküli felhő szomorúsága.

340. Bach és h-moll: a szívnek gyámol.