122. Egy barátok keretezte nap.

123. Kedvenc itala a harmat.

124. Ne figyelmet fordíts rá: figyelmet szentelj

125. Az ószövetségi Genezis mint parabola (!): így teremtjük a világot – gondolattal, szóval, szeretettel; mindannyian és mindennap. (Világot beszélünk egymás köré. Valósággá gondoljuk életünket. Létre szeretünk bárkit, bármit.)

126. (Nyári reggel) Erdő törleszkedik a szélhez.

127. Figyelmet szentelni a profánnak.

128. Nem keresztény. Nem akar keresztény lenni. De érzi (ha tudnia nem akaródzik is): Jézussal berendezve otthonosabb a világ.

129. (Transz) Hanyatt fordított homlok.

130. Az idő, a mozgás, az élet: azért lehetséges, mert Isten még fogalmazza a világot.

131. Dicsőíteni (Istent, Jézust, Buddhát) nyilván kényelmesebb, mint követni. – A Tökéletes nem szolgákat akar (miért akarna?), hanem példával jár elöl.

132. Készen állt, hogy pandabuddhát faragjon a holdból.

133. Elmondhatatlan szavak.

134. (Optika) Áthullámzik a tengeren az ég.

135. (Hangverseny) Madarakon játszik a kert.

136. Lubickoló meder.

137. Épp testben épp lélek.

138. Fél a boldogságtól: nehezményezi a könnyűséget.

139. Addig kerestem, míg rám nem talált. (Ha nem kutatom, rögtön meglel.)

140. Prána, csi, Szentlélek – azaz, éntelenségeddel beteljesítve: flow.