62. Lélegzetvételed ütemére lélegzik a kő. Ezért nem látod, hogy él.

63. Mint akiben szív helyett Isten dobog. (Kiben nem?)

64. Hogy meg ne rémisszen: csak akkor vándorol a hegy, ha senki sem látja.

65. Hány evangélium ment veszendőbe! Csak mert a zsinatok előtt könnyűnek találtatott.

66. Nem megtagadni: megélni a világot, az e világot. Éggé élni a földet.

67. Életidegen a jóság, steril a menny. De észszerűbb föltisztítani az elevent, mint megfelezni a Jót.

68. Nem az a különös, hogy Jézus járt a vízen, hanem hogy mi nem.

69. Mágia volt, hogy Jézus járt a vízen. De az is, ahogy kontyba föltűzött vörös haját a gyermekarcú pultoslány lobogóvá kibontja.

70. Mariamar (Mia Couto Az oroszlán vallomása című regényében), Jonghje (Han Kang: Növényevő), Nujeen (az azonos című dokumentumtörténetben): három katartikusan fájdalmas női sors; három szabálytalan megváltástörténet. – De vannak-e szabályai a megváltásnak? (S amikor a kérdésre válasz helyett a válasznál több érkezik: „Isten valamikor asszony volt”– Az oroszlán vallomása; „Szeretem a mellem, mert nem lehet ölni vele” – Növényevő; „Tudtad, hogy az űrben nem lehet sírni?”– )

71. Takáts Gyula, Károlyi Amy, Székely Magda, Rába György, Imre Flóra… Árnyékkánon.

72. Az allelujázó barokk zenéket elviseljük. Az allelujázó irodalmat miért nem? – Istentől? a boldogságtól? a megérkezéstől tart szerző és olvasó?

73. Gyilkosok leszármazottai vagyunk. Győztes barbárokéi.

74. A tárgyak szűz karmája.

75. Ars poetica: angyalokkal népesíteni be a világot. – Avagy: isteni emberséggel.

76. Az igazak valóságát aludni.

77. Holysztikusan gondolkodni.

78. Weöres, Pilinszky, Petri, Cseh Tamás…: égig rontott sorsok.

79. Űrexpedíció, mely bebizonyítja, hogy a világ: Isten elméje. (Az univerzum mint teoszinaptikus hálózat. – Metaagy.)

80. Esti mesét mondani egy fának.