42. Istennek nincs emlékezete. (Nem az időben él – s mindenki bűnös múlt nélkül áll előtte.)

43. Ügyetlen pásztorfiú: libát libára halmoz.

44. „Pandafüttyös szép napot!”, köszönt az idegen, a világ pedig megijedt, és azóta fut, körbe-körbe a Nap körül.

45. Patmoszféra.

46. Kifordított üvegpohár. – Észre sem vennénk. (Vesszük?)

47. A szavak, utolsó őszinteségükkel, még tájékoztatnak megbízhatatlanságukról.

48. Mit köszönhetünk a szavaknak? A világot. És egymást. És Istent. És a verseket. És – legfőképp – a szavakat.

49. Baj van a kommunikációnkkal, de nem tudjuk megbeszélni, mert baj van a kommunikációnkkal. – Isten csöndjére kell bíznunk magunkat.

50. Krasznahorkai: a jazz bonyolult szabadsága, szemben a komolyzene szép szabályozottságával. – És a kortárs klasszika? (Káoszig komplex rendjeivel, rendszereivel.)

51. Weöres, Pilinszky, Tandori: ahogy a huszadik század legnagyobbjaiban a gyermek, a bolond és a zseni új, korszakos minőségben egyesül.

52. Hideg viharban öltözz meleg esernyőbe.

53. Lyukon kileső kulcs.

54. Szabadszóműves.

55. Isten: szeret. Illetlenség többet tudni róla.

56. (Mester) „Azért van szükséged rám, hogy megtanítsam: nincs rám szükséged.”

57. Megmenteni Jézust.

58. A fa is: mindig más évszakhoz hű.

59. Üresre írja magát. Olyankor kényszeríti szívét a hitre, hogy ha őt elhagyták is a szavak, maradt az Angyalnál elég – imára, örömre.

60. A világlélek sötét éjszakája. Verssel, csókkal, hittel világítunk benne.