A neves irodalmi alkotásoktól kezdve a szappanoperákig és teleregényekig számtalan konfliktust, összeveszést okoztak a hazugságok. Dandin György (Molière vígjátékának hőse) képtelen a felesége hazugságait kivédeni, és pórul jár, miközben a feleség megcsalja. Pinokkió orra megnyúlik a hazugságaira (ma is jó lenne ilyen jelzőeszköz…). Az Ármány és szerelem hősnőjének, Lujzának a szerelme elvesztését és halálát okozza a rá kényszerített hazugság. A hazugságok kimeríthetetlen tárháza van a Shakespeare-darabokban: a Lear királyban a Gloster család élete megy tönkre Edmund hazugságai miatt; Jago addig mesterkedik, míg Othello előtt befeketíti Desdemonát; a Vízkeresztben Malvoliót csapják be egy hazug levéllel, stb. Ibsen Nórájának nem tud a férje megbocsátani egy hazugság miatt. A könnyed, hétköznapi teleregényben, a Barátok köztben többen folyamatosan hazudnak, és bár nem egyszer kényelmetlen nekik, nem képesek leszokni róla. Van olyan ember, akire azt mondjuk, már azt sem hiszem el neki, ha kérdez, mert hiteltelenné vált a szemünkben. Tele van a média is álhírekkel. Már a gyerekeket is fel kell készíteni arra, hogy ne higgyenek el mindent, legyenek gyanakvóak, ha politikai, tudományos híreket hallanak.

Jó lenne tudni, hogy a beszélgetőtárs hazudik-e, ha igen, mekkorát.

S hogy miért e sok hazugság? Gyerekkorból származik a felelősségre vonás elkerülése, szülőtől, tanártól és a büntetéstől való félelem, vagyis az én védelme. Cél lehet a hazugság által az én jobb színben való feltüntetése: vágyteljesítés (ez is gyerekkori eredetű, amikor a gyerekek úgy adják elő a vágyaikat, mintha azok megtörténtek volna); eredmények, érdem felnagyítása; a tényleges életkor eltitkolása, megváltoztatása (ki többet, ki kevesebbet mond, gyakran vicc tárgya is az utóbbi), de példának ennyi is elég. E mellé rakódik a játékosság, a másik megviccelése, a naiv, hiszékeny ember ugratása. A hazugságok jó része szándékosan árt, voltaképpen becsapás, agresszió. A fontos információk tudatos elhallgatása veszélybe sodorhatja az egyént – érzelmileg, anyagilag vagy testi épségét veszélyeztetve.

Újévi fogadalmak részét képezheti az igazmondásra törekvés. Általában az emberek szeretik magukat őszintének, igazmondónak gondolni, de a mindennapi kommunikációban mégis előfordulnak kegyes hazugságok (a „nem akartam megbántani”-féle tapintat), mentegetőzések (ne tartson rossz embernek…). A hazugság leleplezése sokszor fájdalmas, s az elvesztett bizalmat is nehéz visszaszerezni. A hazug ember és a sánta kutya utolérését ne feledjük!