Elég hihetetlenül hangzik, hogy 1935 augusztusában a nyári öltözködés is alkalmat adott nyelvészeti vitára. Pedig írók, költők tanakodtak Az Est című napilapban néhány újságolvasó és a híres divatszakértő részvételével. Szép Ernő, Kemény Simon, Heltai Jenő tárgyalták a rövid, nyári nadrág, a „short” honosítási esélyeit. Akkor éppen új és nagy divat volt az angol viseletből átvett és angol néven emlegetett arasznyi nadrág. Shortos pesti kislányokról írtak az újságok, és talán még Csortos Gyulát is elkeresztelik Shortos Gyulának, ha hajlandó shortban mutatkozni, de a mindig elegáns színészt erre nemigen lehetett rávenni. A korszak népszerű öltözködési tanácsadója, Mangold Béla Kolos külön cikkben értekezett arról, hol, mikor illik hordani a shortot. Az elnevezés annyira elterjedt, hogy Szép Ernő alföldi riportjában is használta, amikor az aratómunkások gönceiről írt. Olyan szegény emberek az aratók, kesergett a költő, hogy még a hagyományos fehér aratónadrágra sincs pénzük, helyette sárga vászon short van rajtuk, amit egy pengő húszért vettek a vásárban.
A magyar paraszt shortban arat! Ez már tűrhetetlen volt. Kemény Simon Az Est hasábjain szerkesztői jegyzetben sürgette a short magyarítását. „A short angol szó, és annyit jelent, hogy rövid. Ajánlanám, hogy a népszerű ruhadarabot nevezzük magyarul kurtának. Azt hiszem, nem hangzana rosszul: őnagysága kurtában sétál az uszoda homokján. Vagy: méltóságos uram, elhoztam a kurtát, amelyet tegnap tetszett vásárolni.” Mindjárt másnap három olvasói levelet is közöl Az Est szerkesztősége. Az egyik szerint felesleges töprengeni a short magyar megfelelőjén, mert Kiskunfélegyházán már jó húsz éve alig-nadrágnak hívják az ehhez hasonló alkalmatosságot. A másik ötlet szerint a kurta szónál jobb lenne a „rövidke” elnevezés, mert a kurta borzasztóan hangzik. Tegyük hozzá, ráadásul a kurta szót már „lefoglalta” a korabeli sláger, miszerint a gyenge idegzetű Sári rosszul van a hosszú szoknyától, és sürgősen kijelenti, hogy „Őnéki kurta kell, mert az mégsem buktat el”. A harmadik javaslat egészen komolyan hangzott. „A shortot inkább lengére magyarosítanám. A magyar parasztok gatyáját tréfásan, de nagyon találóan lenge magyarnak nevezik. Miért ne lehetne a short, amely – ne szépítsük a dolgot! – félgatya, a lenge magyarnak fele, vagyis: lenge? Sőt – legyen a short a lenge magyar mintájára lenge angol. Azoknak, akik mindenben és mindenáron a külföldet akarják utánozni, lenge angolban bizonyára jobban esnék a strandolás, mint kurtában.”
Az utolsó szavazat az ügyben a szellemes szókiötlő írótól, Heltai Jenőtől származik. Heltai – úgy is, mint mozi szavunk feltalálója – Szép Ernő kérésére fejti ki véleményét, és játékos szóalkotással zárja le a vitát. „Inkább a kurta mellett volnék, mindenesetre szeretnék valamit lendíteni rajta. Tudniillik, hogy az a kurta ne kurta legyen, hanem kurti. Ennek a névnek őse is volna nálunk. Valamelyik vidéken kurtinak mond a nép egy derékig érő zekét, amit ott hordanak. Igaz, hogy a short nem zeke, hanem nadrág, de azt hiszem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy kurta az illető ruhadarab.”
Heltainak ez a javaslata – a mozival ellentétben – ki tudja, miért, nem fogant meg, s azóta sincs a shortnak igazán megfelelő magyar neve. Talán azért, mert nem is kell, mára a szót befogadtuk, és magyarosan, sortnak írjuk.
Nincs hozzászólás!