Hogy ki tudják fejezni magukat: gondolataikat, érzelmeiket, akaratukat. Hogy kapcsolatot tudjanak teremteni embertársaikkal. […] Korszerű folyóiratot szeretnénk hát elindítani.” – írta Lőrincze Lajos az Édes Anyanyelvünk I. évfolyam 1. szám első oldalán, 1979-ben.

Ez a negyvenéves fennállás azt bizonyítja, sikerült a kitűzött célt teljesíteni. A Szó szót követben e jubileum alkalmából tehát az Édes Anyanyelvünkkel foglalkozunk.

Kérdésünk így szólt:

Negyvenéves az Édes Anyanyelvünk. Mit tart a lap értékeinek? Milyen témákról olvasna szívesen a jövőben?  

Pusztay János professzor emeritus • Eötvös Loránd Tudományegyetem (Szombathely)

Sok-sok negyven esztendőt kívánok az Édes Anyanyelvünknek! A lap közérthetően foglalkozik olyan nyelvi-nyelvészeti kérdésekkel, amelyek aktuálisak és érdeklik a művelt, anyanyelvét tisztelő közönséget. Szűkebb szakmámnál fogva fontosnak tartom, hogy a nyelv- és néprokonság kérdései rendszeresen megjelenjenek a folyóiratban – nem kioktató, hanem elgondolkodtató formában. Remélem, hogy a világ nyelvi-kulturális sokszínűségének kérdései is érdekelhetik az olvasókat – felhíva a figyelmet arra, hogy nyelvi-kulturális környezetünk rohamosan pusztul. Azt kellene elérni, hogy az itt megjelenő írások eljussanak olyan intézményvezetőkhöz, akik a nyelv védelmében ténylegesen tudnának tenni.

Fráter Zoltán egyetemi docens • Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest)

Negyven év már érett férfikor, komoly eredményekkel, rögzült karakterrel. Az Édes Anyanyelvünkre is igaz ez. Közérthetően, érdekesen ír nyelvészeti kérdésekről, tudományos témákról. A beszélt, megfogalmazott életet figyeli, mellőzve az akadémiai szőrszálhasogatást. Pusztán azzal, hogy létezik, Ady szellemében inti olvasóit: „Csak azért se győzhet a Mindegy.” Nem mindegy, hogyan beszélünk, a szavakat milyen alakban és jelentésben használjuk, annak ellenére sem, hogy „úgyis megértik”. Szívesen olvasnék még többet a sokrétű nyelvi hagyomány és a jelen állapot összefüggéseiről, irodalom és nyelvészet kapcsolatáról, íróink nyelvművészetéről, akárcsak beszédünk legújabb változásairól, állandósult kifejezéseink helyes-helytelen használatáról, szólásainkról – bár az a gyanúm, hogy nyitott kapukat döngetek…

Lengyel Klára egyetemi docens, Aporné Kincses Kovács Éva ny. nyelvész-szociológus, Borosné Jakab Edit magyartanár, Málnási Ferenc ny. magyartanár és Pankovics Gergő doktorandusz válaszát az Édes Anyanyelvünk 2019. februári számában olvashatják.

Kedves Olvasóink! Bízzunk abban, hogy az Édes Anyanyelvünk – vagy ahogyan sokan kedvesen hívják, az Édeske – még sokszor negyven évet megél. Isten éltesse sokáig folyóiratunkat!