Skip to main content

Ölelés, fa

- 2018. 10. 27.

Van masszázsszalonnak álcázott kuplerájunk is, pedig arra semmi szükség nincs. A magányos embernek ma igazán könnyű a dolga, a telefonos társkeresőn nem nehéz alkalmi partnerre lelni. Ha valamiért mégsem sikerülne, mindkét nem számára kéznél van a kéz a feszültség levezetésére. A kifinomult kéjencek azonban sokszor nem elégednek meg a kézenfekvő megoldással. Előfordul, hogy valakinek ideig-óráig (esetleg évekig) szexuális segédeszközre van szüksége, főleg, ha védtelen, támasz nélküli hölgy. Nem új dolog ez. Olvasom, hogy a nők az önkielégítéshez ősidők óta használtak hosszúkás tárgyakat, akár kőből, akár fából, sőt arra alkalmas növényeket is, uborkát, répát, banánt. Az évezredek kultúráját őrző Kínában a dámák állítólag lakkozott, selyemmel borított, beolajozott farudacskákat rendszeresítettek erre a célra.

A női nemről sok mindent tudó Krúdy Gyula természetesen jártas volt ezekben a furcsaságokban is. Napraforgó című regényében bizarr, de nem elképzelhetetlen esetet ír le. A Különös kisasszony különös udvarlói fejezetben a vidéki kúriában vendégeskedő Maszkerádi kisasszony egy szép tavaszi reggelen kilovagol a határba, hogy megkeresse azt a fát, amelybe évek óta szerelmes már. A gally nélküli, lecsupaszodott törpe fűzfa a kiszáradt patak felett álldogál komoran. Az „öné vagyok”, üdvözli barátját a delnő, miután átölelte a fát, „mint egy bálványt a vad népek asszonyai, akik már nem találnak férfira a nemzetségben.

A vén fűzfa görcsei, csonka ágai, mint megannyi kezek tapogatták végig Maszkerádi kisasszony acélrugóból való testét. A mohszakáll odasimult a dércsípte leányarchoz, amely különben hűvös és hideg volt. Talán viszonozta is a vén fűz az ölelést.

– Tudom, hogy ön titoktartó – rebegte a kisasszony. – Kérem, ne mondja meg senkinek, hogy én önt szeretem.

Megölelte a fát, ahogyan férfit sohasem merészelt volna megölelni. Karjaival, lábaival átfogta a törzset, és lángbaborult homlokát a vén bálványhoz simultatta, a római Priapus e késői maradványához, amelyet nem festettek be cinóberrel a nők.” Egyértelmű, hogy Maszkerádi a fával közösül, illetve intim játékszerként használja a törzs csonkjait.

Az elbeszélő még világosabbá teszi a történteket, amikor a göcsörtös ágtövekkel tűzdelt bálványfát Priapushoz hasonlítja. A görög-római pajzán kisisten a termékenység felelőse volt, védte a testi szerelmet, vigyázott a szőlőskertek és gyümölcsösök békéjére. Szobrait általában fából faragták, óriási fallosszal, s így ábrázolták freskón, vázafestményen is. Az orvosok máig priapismusnak mondják a kórt, amelyben a pénisz ingerek nélküli, tartós merevsége figyelhető meg.

Priapus egy pompeji falfestményen

Én ugyan soha még be nem tettem a lábam Lali Intimboltjába, de a szép Juhásznét láttam már onnan pirulva kijönni. Vendégségbe mehetett, mert csomagocskát himbált a kezében, mintha kis üveg tokaji bort vitt volna díszdobozban, rózsaszín selyempapírba burkolva.

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x