A libidó jó példa arra, hogy a tudomány nyelvének magyarítása nem megy minden zökkenő nélkül.

A latin eredetű libido szó ezt jelenti: erős vágy, kívánság, szenvedélyes kívánság, buja kívánság, érzéki gyönyörűség, fajtalanság, bujaság. Származékai is hasonló jelentésűek: bujálkodik, buján, kicsapongva, fesletten, érzéki kívánsággal és vággyal teljes (Finály Henrik 1884. 1135.).

A libidó szó magyarul Apáczai Csere János Magyar enciklopédiájában (1653) a következő jelentéssel szerepel: „A nemzési kívánság (libido) a lelkes állat képzésének a magos lelkektől csiklándoztatott nemzési részeknek mozgadozásából származott felindítása, mellyel az a nőszésre izgattatik.” (Apáczai 1959b. 191.). A megfogalmazás eléggé férfiszemléletű: a nemzés és a nőszés az etimológiai szótár szerint „férfitevékenység”. A mai nyelvben a nőszés, nőszik már kikerült az aktív szókincsből, néhány szórványos példában íróinknál, pl. Esterházy Péternél, Parti Nagy Lajosnál azért olvasható. S Arany János halhatatlan Hamlet-fordítása is őrzi e szót: vérnősző barom. A nőszés, nemzés férfira vonatkozó jelentése azzal is igazolható, hogy az emberi típusok leírásában mindenütt megemlíti Apáczai, hogy milyen a nőszéskor az ember – vagyis a férfi – és milyen a magja, máshol az is kiderül, hogy magja a hímnek van…

Más helyütt a nőszési kívánság meghatározásában az érzelmek is megszólalnak: „A nőszési kívánság oly szeretet, mellyel azért szeret valaki mást, hogy ővéle háljon” (Apáczai 1959b. 202.).  E kívánság elsődleges célja a szaporodás. A házasság, az egy testté válás részben a testi kapcsolatot, „a szaporodásra nézendő egyesülést” jelenti, részben „szoros és szentséges társalkodást”, melyben a férfi a család vezetője. A férfiúi elsőbbség abban is megmutatkozik, ahogy a férfi mellé rendeli az asszonyi állatot, aki „az ő férjének illendő segítsége, mintha tulajdon őmaga volna” (Apáczai 1959b. 347.), s a tiszte, feladata „az egész házi gondviselésnek, de kiváltképpen otthon, a férfinak hasznára lenni” (Apáczai 1959b. 349.). Ez az egyenlőtlenség még nagyon sokáig uralja a férfiak és nők, nők és férfiak gondolkodását, ebből a témából is mennyi új tudomány keletkezik!

A nőszés főnév a 19. század eleji szakirodalomban sok szerzőnél előfordul a nemi ösztön (Szily 1908. 534.), kívánság jelentésben, az elháláshoz hasonlóan (’közösül, házasságot a nemi érintkezéssel érvényesít a nászéjszakán’). A nőszés állatokra vonatkoztatva is használatos ugyanebben az időben (Czuczor–Fogarasi-szótár; Magyar történeti szövegtár)

A libidót, a pszichoanalízis egyik fontos műszavát Freud tette igazán ismertté a világon egy nagyon sajátos jelentéssel. Freud egy 1898-ból való könyvből vette át Albert Moll német orvos és pszichiátertől, de valószínűleg 1894-től fordul elő Fliessnek írt levelekben és kéziratokban (Laplanche – Pontalis 1994. 287.). Ahogyan Freud műveiből meghatározhatjuk, a libidó a szexualitáshoz kapcsolódó energia, az életösztön energiája, a férfira és a nőre egyaránt jellemző energia, ösztöntörekvés, a korai gyermekkorra is kiterjesztve. Mindemellett megmaradt az énre vagy tárgyra irányuló nemi vágy jelentése is.

A libidót furcsa lenne a 20.–21. században nőszési kívánságnak fordítani, magyarítani. A latin szó Freud műveinek, elméleteinek hatására a magyar szókincs része lett.

Szakirodalom

Apáczai Csere János 1959a. Magyar Enciklopédia. Akadémiai, Budapest.

Apáczai Csere János 1959b. Magyar encyclopaedia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest.

Czuczor Gergely – Fogarasi János 1862–1874. A magyar nyelv szótára. Arcanum DVD VI.

Laplanche, J. – Pontalis, J.-B. 1994. A pszichoanalízis szótára. Akadémiai, Budapest.

Szily Kálmán 1908 [1999]. A nyelvújítás szótára. Nap Kiadó Bt., Budapest.

Vigh Károly (szerk.) 1980. Asszonyok és férfiak tüköre. Magvető, Budapest.