A smiley-król nem is szólva. Infantilizmus! Anglománia! Dühe kétirányú. Mint aki nem szeret játszani, s az újtól, mástól is fél. Az angolnyelv-központú digitális kommunikáció kedveli a hangulatjeleket. Talán mert kedvesek. És kifejezőek. És játékosak. Általuk is lehetünk olyanok, mint a gyermekek, nemcsak evangéliumi utakon-módokon. E kettő amúgy is csak a nyelvi konzervativizmus előtt összeférhetetlen. Igazad van, Alfonz, semmi sem a régi. Hol talál ma az ember egy rendes kőbaltagyártó céhet? Miért kényszerítenek kényelemre, ha társzekéren is eldöcöghetnénk útjainkon? S ó, azok a meghitt koleravészek… Fogytán fogy a világ dicsősége! 🙂
Halmai Tamás: Alfonz, a barátom. Korrektorglosszák című kötete megrendelhető az e-nyelv.hu könyvesboltjában.
Nincs hozzászólás!