De mikor használjuk helyesen a szót?, töpreng Alfonz, a barátom. Dilemmáját fokozandó lepem meg Wittgenstein fölismerésével: a szavaknak nem jelentésük van, hanem használatuk. Az pedig folyvást változhat. Változik. Történeti koronként is, beszélői közösségenként is. Hadakozni az idő ellen? Zokon venni, hogy sokfélék vagyunk? Bortorság volna, dőre naivitás. Amit tehetünk: hogy figyelünk. Beszédünkre és beszélgetőtársunkra. A nyelv is, a társ is meghálálja a figyelmességet: előbbi világos értelemmel, utóbbi tiszta jelenléttel. A nyelv a lét háza (Martin Heidegger), de otthonná, otthonossá közös és kölcsönös jóindulatunk teszi.

Halmai Tamás: Alfonz, a barátom. Korrektorglosszák című kötete megjelent az Inter kiadásában, megrendelhető könyvesboltunkban.