Másik asztalhoz ültem, de szándékosan nem túl messzire, hogy időnként oda-odasandítva a bitorlókra, felébresszem lelkiismeretüket. Magaménak érzem ugyanis a hangulatos teremnek azt a kissé kiöblösödő részét, ahova csak félig-meddig lehet belátni. Alig jár arra valaki, remek hely a szomjat csillapító kutatómunkára. Csakhamar bele is merültem témám újra és újra megcsillanó részleteibe, ám egy idő után különös hangokra lettem figyelmes.

Kuncogás, cuppogás, sóhajtás hallatszott a fülke felől. A fiatalok egyáltalán nem zavartatták magukat, önfeledten viháncoltak! Hirtelen távozásommal csak jóváhagytam volna e váratlan pásztorórát, ezért inkább ismét szeretett tárgyam mélyére néztem. A kíváncsiság íze annyira hatalmába kerített, hogy már csak egy nagyobb szusszanásra figyeltem fel. Egy perccel később a párocska sietve elvonult.

Az én asztalom szabad lett, valahogy mégsem volt kedvem odaülni. Eszembe jutott viszont Szerb Antal regénye, az Utas és holdvilág. Hányan rajonganak ezért a könyvért, és méltán! Az persze mégiscsak különös, hogy a legnagyobb rajongók is elsiklanak olyan részlet fölött, amely lényegesen gazdagítja tudásunkat az egyik szereplő, a harminchat éves Mihály személyiségéről. Pedig – rávilágítva szexuális szokásaira – alaposan leleplezi őt az elbeszélő:

Henry Pether: Velence holdfényben

„Mihály megfeledkezett régebben tett fogadalmáról, és házaséletébe olyan elemeket vitt bele, amiket Erzsitől mindig távol akart tartani. A szerelemnek bizonyos kamaszos, fiatal fiúk és szűz lányok közt divatozó módjára gondolunk, amellyel a gyönyört kerülő úton meg lehet szerezni és minden felelősség nélkül. Vannak emberek, akik mint Mihály, ezt a felelőtlen gyönyört jobban szeretik a teljes komolyságú és szinte hivatalos jellegű élvezeteknél. De Mihály önmaga előtt is mérhetetlenül szégyellte ezt a hajlandóságot, mert tisztában volt kamaszosságával, kamaszkori kötöttségével, és mikor Erzsivel, igazán komoly, felnőtt szerelmével intimitásba került, elhatározta, hogy Erzsivel mindig csak a hivatalos szerelmi formák közt fog érintkezni, mint ahogy illik két komoly, felnőtt szerelmeshez.”

Firenzében Mihály másként szeretett, „kerülő úton”, Erzsi pedig meglepődve, de szívesen fogadta és viszonozta a gyengédség szokatlan formáját. Mihály azonban házassága csődjét és összeomlását látta a kamaszos örömszerzésben, úgy vélte, még a házasságban sem tud felnőtt lenni, és „ami a legszörnyűbb, arra kellett ráeszmélnie, hogy Erzsi soha ekkora gyönyörűséget nem okozott neki, mint most, amikor nem úgy szerette, mint felnőtt és szenvedélyes szeretőjét, hanem mint egy fejletlen kamaszlányt, egy tavaszi kiránduláson talán”.

Kép: FORTEPAN/Domonkos Éva

Mi történhetett, uram atyám? Miféle elemeket nem lehet belevinni a házaséletbe, különösen, ha a másik félnek is kedvére való? Valóban volna valamiféle fokozati különbség a csúcspont elérésének módozataiban? Van alacsonyabb- és magasabb rendű megoldás a vágy beteljesítésében? Kétségtelen, Freud megkülönböztet bizonyos fejlődési szakaszokat, de nem kell mindig freudistának lenni az élet sűrűjében. Az alkóv rejtekében a fiatalok sem törődtek az elmélettel, egészen gyakorlatiasan élvezték, amit tettek, fene a jó dolgukat.