Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Mennyország blues
Korrektorglosszák 36.

2018.05.13.1 hozzászólás

Amit a nyelvről tudunk: szavak árulják el.

Édes kelepce. Tudjuk, hogy a köznyelv: kallódó próza. A próza: elvetélt vers. A vers: néma zene. A zene: a mindenség köznyelve. De ez a tudásunk is inkább mondatakrobatika, mint megfontolt rábukkanás dadogásaink titkos okára. Angyalok honfitársa az ember (az „univerzum polgára” – Pilinszky), de közlése ritkán oly éteri, mint egy Székely Magda-négysoros vagy egy Nirinjan Kaur-mantra. „Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”, mondja Ludwig Wittgenstein. Míg ki nem találjuk, hogyan beszéljünk róla, fűzhetnénk hozzá. De nem volna igazunk. Sosincs igazunk, mert az igazság nem szorul rá, hogy valakié legyen. Közvagyon, mint a nyelv, a zene vagy a mindenség.

1 hozzászólás

#1 de Sade 2018. 09. 16. 19:24:44

Amit meg elhallgatnak,arról beszélni kell. Ezt meg én mondom, de Sade.

Új hozzászólás