A merész akhájok hazatérő tengeri útjuk során ismeretlen szigeten kötnek ki. A kíváncsi Odüsszeusz menten felderítő útra indul néhány jó emberével. Hamarosan megtudják, hogy a küklopszok földjére érkeztek, ahol a gonosz bennszülöttek nem kedvelik a vendéget, legfeljebb eledelként. A homloka közepén egy szemet viselő szörny, miután beterelte barlangjába kecskéit, juhait, s az ajtóként használt sziklával elzárta a bejáratot, vacsorára és reggelire szőröstül-bőröstül fel is falja a közelében lapulókat. Szerencsére Odüsszeusz a magukkal hozott borral lerészegíti az óriást, és annak élesre faragott husángjával megvakítja a bódultan hortyogót.

Pellegrino Tibaldi: Polyphemus (freskórészlet)

A mitológiának nem csupán szó szerinti, cselekményes olvasata van, az egyes leírások, történések jelképként is felfoghatók. A küklopsz roppant termetű, nagy erejű, egyszemű óriás, akinek torkából csak úgy dől ki a sok bor a mámoros álom közben, annyira ökrendezik kábulatában. Talán nem egészen önkényes gondolat, ha eszünkbe jut, hogy a férfi nemi szervnek különös, sőt vicces elnevezései vannak, mondják kígyónak, gyíknak, és emlegetik egyszemű óriásként is. Nem nehéz belátni, hogy az erő, a nagyság, a szem kivájása után megmaradt nyílás a fej tetején, vagyis a megvakított küklopsz képe fallikus szimbólum, az erőteljesen feltámadó, minden akadályt elpusztító, elsöprő gerjedelem jelképe.

Amikor Odüsszeusz a küklopsz egyetlen szemébe szúrja a parázson megtüzesített dorong hegyes végét, akár tudja, akár nem, a nemi vágyat öli meg, legyőzve a rájuk támadó szenvedélyt. Lám, a furfangos görögök!