Mély hangrendű szavakat alkotnak. Elöl képzett (palatális) társaik a magas magánhangzók (e, é, i/í, ö/ő, ü/ű); a kettő keveredése vegyes hangrendhez vezet. Toldalékpárok is illeszkednek e rendszerbe. Olajban, de tükörben.  Kúthoz, de vízhez. Fúróval, de zselével. (A férfivalmagyarázata a korábbi férfiúval szóalak, a hídoné egy valamikor veláris i/í hangzónk.) A vegyes hangrendben az utolsó szótag vagy a többség elve dönt – jellemzően. Vagy nem dönt. Hiszen Ágnessel és Ágnessal is elmehetünk balettre vagy balettra. A dilemma nem is ez. Hanem hogy eljön-e velünk.