Vagyis a germanizmus gyermeteg vádja. Mint a határozói igeneves állítmányok esetében. Holott drámából: „Be van fejezve a nagy mű” (Madách) s dalból: „Az én rácsos kapum sárgára van festve” (Nép) is ismerős ez a szerkezet. A macska ugyan nincs fölmászva a fára, de a feladat meg van oldva – minthogy a feladatot megoldjuk, ám a macskát nem másszuk a fára. (Vágyunk titokzatos tárgya: a tárgy, a szenvedő.) AzElrabolva című film főhősének lánya sem elrabolt (ami valóban németes forma lenne – no és?), hanem el van rabolva. Persze a nyelvi szokások változhatnak, fordulhat a kocka. Ami el van vetve.
A kérdést alaposan körüljárta a 80-as években Szepesy Gyula Nyelvi babonák c. könyvében, valamint Lőrincze Lajos is egy hosszú (kétrészes) tanulmányban. A határozói igenév + létige szerkezet nem idegen a magyar nyelvben, de használatának vannak kötöttségei.
Megírnák kérem, hol olvasható Lőrincze Lajosnak e tanulmánya?
Tisztelt Érdeklődő! Lőrincze Lajos írása a Magyar Nyelvőrben jelent meg, de különlenyomatként is olvasható, ennek a kötetnek a leírása és adatai itt találhatók: https://www.antikvarium.hu/konyv/lorincze-lajos-hogyan-vitazunk-hogyan-vitazzunk-281686