Ajánlásait mégis megfogadjuk – egyrészt mert helyesen írni izgalmas, intellektuális játék. Másrészt mert gyakorlati haszna is van: az egységes írásmód az anyanyelvi közösség összetartozását demonstrálja, s a félreértések számát is csökkenti. Ki ne szeretne megtanulni késsel-villával írni? Aki azonban nem akar vagy nem tud (s más-más fokon, de mindegyikünk ilyen!): kíméletet érdemel. Előíró-nyelvművelő szigor helyett a leíró-megengedő nyelvészet derűjét. Szerencsére Nádasdy Ádámtól Ludányi Zsófiáig tele van az ország két nyelvésszel, aki hasonlóan gondolkodik. (Ilyen az, amikor az igazság javára lódítunk.)
Kedvelem Halmai Tamás verseit, örülök,hogy most itt is találkozom írásaival. Nem tudtam, hogy a helyesírásban is otthon van. Az Amsterdam blue – régi kedves versem. Csak így tovább!
Aki nem akar vagy nem tud, további tanórákat érdemel. Melyik igazság javára lódít, s ha már igazság, miért lódít az érdekében?
Gondolja csak tovább ezt a kíméletesdit: buksisimogatással fog célt érni? Kétlem.
Kímélni azt, aki nem akar… Uram! A ki akar magától dolgozni? Ki akar magától adózni? Hol él?