Skip to main content

In memoriam Deregvai

- 2017. 01. 20.

Nappal is voltak olyan időszakok, amikor még a felesége sem tudta mi lelte, merre járhat gondolatban. E sejtelmes időszak után felvirradt végre a nagy nap. Tovább már nem halaszthatja. Ma kell megírnia azt a művet, ami kivétel nélkül minden olvasójának tetszeni fog. Sőt, még azok is oda lesznek érte, akik nem tartoznak az olvasói közé, mert elvből nem olvasnak Deregvait. Minden másként lesz ezután. Meg fognak kétszereződni az olvasói! Majd megháromszorozódnak! Megtízszereződnek! És így tovább a végtelen felé. Mindenki Deregvait kezd olvasni a világon, és a többi író feledésbe merül az összes remekművével együtt, amikről utólag kiderül majd, hogy nem is voltak remekművek, hiszen Deregvai írásához képest eltörpül majd minden eddig jelentősnek ítélt irodalmi alkotás. Itt az idő. Deregvai lassan, de határozott léptekkel odacsoszog az írógépéhez, leül, megborzolja szakállát, krákog, majd belekezd. Csattog az öreg írógép szünet nélkül, kilenc és fél órán át, és kész. Deregvai székében hátradőlve nyújtózik egyet. A művével maximálisan elégedett szerző arckifejezése az övé. Micsoda boldogság ez! A remekmű kész, már csak a világsiker van hátra. Deregvai egy héten belül elküldte a létező összes laphoz a sikerbiztos írását. Majd várt. Pár nap múlva lehozta egy napilap az első fejezetét. Másnap egy másik napilap a második fejezetét. És az irodalmi lapok, folyóiratok sorba, megállás nélkül. Heteken belül kivétel nélkül minden sajtóorgánumban szerepelt a Deregvai név, s a nagy mű valamely részlete. A kereskedelmi tévék reggeli műsorában Deregvai állandó vendég lett, s beköltözött egy-két valóság show-ba is, hiszen teljesítenie kellett a nézők kielégíthetetlennek tűnő igényeit. Deregvai soron kívüli Kossuth-díjat kapott, majd rövidesen övé lett a minden író által áhított irodalmi Nobel is. Deregvai rövid időn belül hazánk büszkesége lett. Arcképe rákerült az új ötvenezres bankjegyre, utcákat, új hidakat, városrészeket neveztek el róla.

A Deregvai név fogalommá vált az egész világon. De valami nem stimmelt. Művében volt egy mondata, amit utólag átírt. Mielőtt megjelentette volna könyv formájában a nagy alkotást, gondolta alakít rajta egy keveset. „A kutya bevett a szájába egy szép nagy csontot”- mondatot ekképp alakította át: „A kutya a szájába vett egy szép nagy velős csontot.” Amikor megjelent a könyv, a kritikusok és az olvasók azonnal kiszúrták a változtatást. Visszavették az összes díját, bezúzták minden könyvét, s a feldühödött, csalódott, volt-Deregvai rajongók tömege nagyvárosok utcáin tüntetett ellene. A miniszterelnök úr csalódottságát négyórás beszédében fejezte ki, s többek között azt is elmondta, hogy a magyar nép eddigi történelmének Deregvai a legnagyobb tévedése. Néhány napig még az általa okozott irodalmi botránytól zengett a sajtó, majd szépen, lassan mindenki elfelejtette őt. Deregvai rövidesen szakadt csavargóvá vált. Ahogy mocskosan, büdösen fetrengett egy aluljáróban, odament hozzá az egyik régi olvasója, majd elmondta neki, hogy nyugodtan menjen haza, hiszen csak az elismerésektől és a díjaitól fosztották meg, az otthonától nem. Deregvai feltápászkodott, leporolta szürke ballonkabátját, s a zsebeiben lakáskulcsa után kotorászva hazatántorgott. Útközben azon tűnődött, hogy milyen kis dolgokon múlik az ember élete, majd amint hazaért rég nem látott, üres otthonába, rögtön az jutott eszébe, hogy milyen nagyszerű érzés lenne most ellazulni egy kád gőzölgő vízben. A fürdőszobába lépve azonnal teleengedte a kádat forró vízzel, és amikor beleült, úgy leforrázta magát, hogy belehalt súlyos égési sérüléseibe.

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x