Kezdjük a korábbival: Szerelmi viszonyt megszakító levél…
– Tisztelt Nagysád! A gyöngéd s az erény ürügye alatt leleplezett esküt magában foglaló szavai csak csábok voltak keblem tiszta szerelmének kizsákmányolására. Hát igyszentségtelenittetik meg az ég legdrágább malasztja, a szerelem? Ez tehát a női hűség? Lehet-e ily könnyelmüleg lekaszálni a kebel virágait, s fájdalommal illetni a tiszta érzetet?! – Kérem az egek urát, adjon elegendő erőt, hogy meg tudjam vetni szerelmét. Lelkem kinja átöleli a mindenséget! reményem elhervadó virága nem hajt többé, kinjaimat megsiratni nincsenek könnyeim, azok elboritnak egy világos, s nem érti már meg senki szivem bánatát – ott, a más világon lelek én vigaszt. Töltse kegyed hiuságának poharába a hütlenséget, melylyel egy életet hervasztott el, gyönyörködtesse sirhantomon bájos szemeit, melyek egykor üdvsugaraikat lövelték felém; ekkor is boldogságot kiván szellemem hütlenszivének. Isten önnel! Ne keritse tettének emléke életét, s legyen mással boldogabb, mint hiszi, hogy velem lett volna: Tisztelettel: N. Sándor…
Ez a lappangó nyelvemlék tehát valamikor a 19. században született. Ezt tükrözi helyesírása is, amelyre ma elégtelent kellene adni egy következetesen javító magyartanárnak, ám akkor, amikor még más volt a helyesírás, értelemszerűen nem járt érte elégtelen. Akkor még nem volt következetes a hosszú i használata, és például a melylyel kötőszóban sem egyszerűsítették a két ly-t. A nyelvemléknek tehát azt a nevet adtuk: Szerelmi viszonyt megszakító levél. Ajánljuk a figyelmébe minden mai fiatalembernek, lehet, hogy meglepetésben lesz része, ha ezt a szöveget elküldi szerelmének, akiben csalódott…
A másik nyelvemlék datálva van: Szabadka, 1943. VII. hó 4-én. Címe: Jelentés. Lássuk ennek a szövegét.
– Tisztelettel jelentem, hogy Bálint János b. listás tisztviselőt ma hajnalban 4 órakor az Andrásy út sarkán természetes szükségletének kielégítése közben tetten értem. Miután ezen művelet azonnali abbahagyására tiszteletteljesen felszólítottam, Ő a megboldogult Öreganyám nemitestrészébe való beutalásomat indítványozta. Hivatkozva a Méltóságos Főkapitány úr 2354/1943. számú rendeletére, mire ő a Méltóságos Főkapitány urra való pajzán fajtalankodásra biztatott. Miután pedig határozottan kikértem magamnak, a saját ülő testrészét a Méltóságos Főkapitány úrnak búvóhelyül ajánlotta, mely okból nevezettet előállítottam. Szabadka, 1943. VII. hó 4-éán. Bátorfalvi Lajos. m. kir. próbarendőr
Újonnan felfedezett nyelvemlékünk különlegessége a választékos nyelvezet, amellyel aprólékosan, pontosan, ám jogszabályi környezethez illően rajzolja meg a tényállást. A Jelentésből rekonstruálható a háború alatti b. listás tisztségviselő szabálysértése, és azon is túl menő durva, személyiséget súlyosan sértő beszédmód. Mivel efféle beszédmód – ha csak nagyon ritkán is – de ma is előfordul, javasoljuk ennek a jelentésnek a tananyagba való illesztését, amellyel két célunk is lehet: hasonló szabálysértés és durva beszédmód soha többé ne fordulhasson elő… Ha ez nem valósítható meg, akkor javasoljuk a két szöveget nyelvemlékeink közé illesztve kiállítani a Magyar Nyelv Múzeumában…
Nincs hozzászólás!