Se gyűrű, se tükör, se Isten, se alma – üres országot hagytak hátra a vándorok. Se iskola, se templom, se kereszt, se kártya – oda a világ fele. Alfonz szívszakadva ébredt. A szavak álomi emigrációja megviselte. Sebesen körbe kellett kémlelnie, hogy megnyugodjék: megvan minden. A kút, a brácsa, a tréfa, a gallér… A családok és a maskarák, a péntekek és a fátylak. Több, gazdagabb, elevenebb a valóság a sokféle soktól, konstatálta. Minden anyanyelv multikulturális, minden haza több nyelven beszél, eszmélt rá. Rémülete elpárolgott. A vendégszerető érzi magát igazán otthon.