Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

Az igényes magyar nyelv éve
Levelek a Borostyánkőútról 21.

2015.01.1.nincs hozzászólás

Nap mint nap hallani még a “királyi” televízióban és a rádióban is, s lehet olvasni nem csak a bulvárlapokban, hogy ennél vagy annál a vállalatnál kirúgtak ennyi vagy annyi embert.

 Aztán számos alkalommal hallhattunk a pofátlan végkielégítésekről is. Hallhattuk azt is, hogy a konkurens párt vezetőjének felesége megellett. Aztán nap mint nap tanúi lehetünk a nonverbális kommunikáció félreérthetelen jelenségeinek, amelyek minden jobb társaságban azonnali kizárást vonnak maguk után. Ezek a jelenségek pártsemlegesek és függetlenek az aktuális politikai pozíciótól: kormánypárti oldalon éppúgy megtapasztalhatók, mint ellenzékben. Cseppet sem vigasztal, hogy – állítólag – nyugati demokráciák parlamentjében sem jobb a helyzet. Ez legyen az ő bajuk. A hatás azonban társadalmi méretű, mert naponta látva-hallva követendő mintává válik.

Akaratlan fültanúja vagyok olykor egyetemi hallgatók, lányok és fiúk, barátinak tűnő beszélgetéseinek, utcán vagy óraközi szünetekben vagy éppenséggel a menzán. Csak úgy rõpködnek az angolban nemes egyszerűséggel csak négybetűsnek nevezett, magyarul: szitokszavak. Egyszer szemrehányóan rájuk néztem, erre a válasz csak ennyi volt, “na, mi van?!”

Elmosódik a különbség a kocsmai nyelvhasználat és az ország házában vagy például az egyetemi vizsgán elvárható és használandó nyelvezet között. Egyre kevésbé és egyre kevesebben ismerik a stílusértékeket, nem is tartják azokat fontosnak, hiszen kommunikálni nélkülük is lehet.

A nyelvhasználat ilyeténképpeni változását nem tartom a természetes nyelvfejlődési folyamat eredményének. Sokkal inkább az oktatás általános színvonalának süllyedését kárhoztatom ezért, s mindazt a – pártszínektől független – politikát, amelynek mindez köszönhető. A színvonalsüllyedés a közoktatásban éppúgy megfigyelhető, mint a felsőoktatásban.

A nyelv primitívvé válásával együtt jár az élet durvulása. Ez a kedvezőtlen folyamat – a fenti és még gyarapítható – példák szerint behatolt a politikai életbe, s elérte az e téren roppant tanulékony egyetemista ifjúságot is. Mit várhatunk el ezek után a lakosság kevésbé kiművelt rétegeitől, a növekvő számú potenciális analfabétáktól? Mire fog oktatni a majdani pedagógus, milyen életmintát fog mutatni a felnövekvő értelmiség?

Egy majdani műveletlen, igénytelen ország majdani elitje már jelzi az élet majdani normáit.

Legyen 2015 az igényes magyar nyelv éve. Rajtunk áll, valamennyiünkön. Rajtunk áll – vagy bukik.

DSC07512 (2)

Új hozzászólás