Skip to main content

Bölcs tanácsok a Czuczor–Fogarasiból

- 2014. 12. 15.

Be távol is kerültünk szépapáink-szépanyáink valaha volt világától, az életet még a maga valójában élő közösségektől! Értekezhetnénk a falusi társadalom kapcsolatrendszere és egy atomizálódott metropolisz kommunikációs hálója közt tátongó szakadékokról, de nem tesszük, mert e távolságok emlegetése azt sugallhatná, amolyan értelmiségi utóvédharcot látunk Kiss Gábor és Kiss Bernadett Bölcs tanácsok c. munkájában, pedig erről szó sincs…

kiss_kiss

Sőt épp ellenkezőleg. A lovaktól-marháktól, már-már a lábán álló káposztafejektől is elidegenedő konzumvilágnak mire sincs nagyobb szüksége, mint a való élet teljességét tükröző, hiteles köldökzsinór-kapcsokra. Bölcs tanácsokra, ahogy Kiss Gábor nevezi őket. Ezért nemcsak frazeológiai öröm, hanem hétköznapokban is haszonnal forgatható könyvecske, afféle népi bölcsesség-kiskáté Az ékesszólás kiskönyvtára 33. kötete. Véletlen vagy sem, de az is szép, hogy a mágikus harminchármas számra ez a közmondásgyűjtemény jutott, hiszen olyan sorozatról van szó, mely a Bárdosi–Kiss: Közmondások és a Bárdosi–Kiss: Szólások kötettel indult útjára.

A Bölcs tanácsok, mint alcíme is mutatja, négyezer közmondást és szólást közöl a Czuczor–Fogarasi szótárból. Valójában a Czuczor–Fogarasi, azaz A magyar nyelv szótára 5200 előfordulását rendszerezi, a nyilvánvaló ismétlődések mellőzésével, megtartva a nagyszótár gyakorlatából mindazt a jót, ami másfélszáz éve is segítette az olvasót: a több kulcsszó szerinti előfordulást, a nehez(ebb)en értelmezhető frazémák magyarázatát. Mára azonban megsokasodtak a feledés sújtotta egységek. Nemcsak a szókincs folyamatos változása, hanem a fennebb emlegetett radikális életmód-eltolódás miatt is, így most újabb, ezúttal szómagyarázó részekkel egészült ki a gyűjtemény. Más jót is lehetne mondani még a szerkesztési elvekről, de a legnagyobb jó mégiscsak az, hogy önállóan, kigyűjtve láthatunk egy jelentős szólás- és közmondásgyűjteményt a magyar lexikográfia ikonikus művéből. A CzF. ugyan a világhálón is tanulmányozható, de kinek lenne ideje-ereje, hogy maga bogarássza ki a hatalmas szótári anyagból ezt az 5200 frazémát.

Van ebben a több mint ötezerben jónéhány olyan is, melyet ma is gyakran viszonthallunk: Lassú víz partot mos; Olcsó húsnak híg a leve; Azt sem tudja, fiú-e vagy leány; Alma nem esik messze a fájától (O. Nagynál Nem esik messze az alma a fájától); Kutyából nem lesz szalonna, Lábába szállott az esze (O. Nagynál Lába szárába száll(t) az esze). Sőt, ha valaki kételkedne a frazémákba örökített népi tudás időtállóságában, hát nézze meg a példának okáért az adós és a pénz kulcsszónál sorakozó mondásokat, s máris mintha bajos devizahitelekről, fair-bankokról és a vállalható maximális kölcsönről cikkező világunkba csöppenne: Adós embernek sokszor kell adóznia; Ki vagyonánál többel adós, semmije sincs; Bizonytalan adósságnak szalma a kamatja, Kevés ember, kinek adóssága nincsen; Idővel, pénzzel takarékosan kell bánni; Kinek mennyi pénze, csak annyi a hitele. Vannak persze, hogy ne lennének közmondások, melyek csak a paraszti világ hétköznapi látásmódjával érthetők meg egészében: Hányja-veti magát, mint póturás (értsd: polturás, a szerzők magyarázata szerint félgarasos) malac a garasos kötélen. Ki vezet ma már süldő malacot gyenge kötélen, hogy a nyughatatlan ember, izgága ember képét összekapcsolhassa a rakoncátlan malacéval? Ennek a polturás malacos világnak azonban szigorú erkölcse, társadalmi érzékenysége, méltósága, önfegyelme is megelevenedik: Aki mást dirigálni akar, maga is feddhetetlen legyen; Tisztaság és csinos viselet másod egészség; Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz fölruházni; Ha adsz, adj jó szívvel; Ne borulj lábához, ha fejével szólhatsz, stb. A legvidámabb perceket talán mégis a gyakor előfordulású, bölcs iróniával fűszerezett frazémáktól kaphatják az olvasók, mintha mindennapjaink visszásságai elevednének meg bennük. Megkapja magáét a kevély, tudományoskodó pápaszemes éppúgy, mint az átlagos huncut közéleti szereplő, hogy ne mondjam, politikus: Gyönge tücsöknek is hangos a szava; Ha nem kevély a tudóska, világ nyolcadik csodája; Ha orgazda nem volna, tolvaj sem volna; Nincs vétke a pénzes embernek; Lehet a sokból keveset is venni. Az egészséges önirónia süt ki ebből: Hamarább for vize, mint a csirkét megfogta, mindemellett erősen emlékeztet az Előre iszik a medve bőrére szólásunkra is.

Nem igen akad könyvet szerető ember, aki a Bölcs tanácsok kötetet haszonnal ne forgathatná. Akár éjjeliszekrény-könyvecske is válhatna belőle, ha az emberek nem szoktak volna le egy ideje a könyvvásárlásról. Nem szeretném azonban fanyarkásan zárni soraim, így álljon végezetül inkább az összeállítók választotta Kosztolányi mottó, mely a szólások kivételes kulturális szerepét is példázza: „A nemzeti nyelvben, mely bensőséges árnyalatával és szólásaival nemzedékről nemzedékre öröklődött, valamiképp még kifejeződött a tömegek egyénisége, s a tömegek halhatatlansága”.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x