Skip to main content

Bujkáló nyelvek – a lív

- 2014. 07. 01.

Aztán ha ezeknek a kis közösségeknek minden tagja elhalálozik, magukkal viszik a sírba a nyelvet is. (A nyelvhalál másik esete, amikor egy – akár nagyobb lélekszámú – közösség egyszerűen áttér egy másik nyelv használatára, sutba dobva eredeti anyanyelvét.) A csupán néhány beszélő által használt nyelv gyakorlatilag kihaltnak tekinthető.

kep.php

Az észthez és a finnhez közel álló lív nyelv is ilyen. Az UNESCO már évekkel ezelőtt kihaltnak nyilvánította. Vannak források, amelyek az utolsó lívül beszélőnek a nevét és közelmúltbeli halálának idejét is közölték. Én 2009 augusztusában jártam lív földön, Lettország Balti-tengeri partvidékén. Láttam a szovjet politika áldozatául esett part menti településeket, a tengerparttól néhány száz méterre húzódó erdősávban az egykor a lívek megélhetését biztosító kis halászhajók temetőjét. Mint a szárazra vetett halak, pusztulnak a hajók a második világháború óta. A hagyományos, augusztus eleji lív fesztiválon még volt alkalmam néhány lívül beszélő emberrel találkozni. Lív gyökerű és tudatú fiatalok és öregek próbálják újraéleszteni a lív kultúrát, s részben a nyelvet is. Tavaly tavasszal az ún. Wiedemann-konferencián az előadóknak anyanyelvükön kellett megtartaniuk előadásukat, így voltak az észt nyelvűeken kívül mari, komi, udmurt, finn és magyar nyelvű előadások, s nagy meglepetésre egy lív nyelvű is. A nyelv tehát – legalább néhány lív földön élő beszélőnek köszönhetően – életjelet mutat. Nemrégiben olvastam egy tanulmányt, amely a Kazahsztánban megtartott népszámlálás adatait ismertette – az ott élő finnugor nyelvű lakosságra összpontosítva. Elsősorban a sztálini terrornak következményeként az akkori Szovjetunió számos nemzetiségének képviselőit telepítették ki, száműzték lakóhelyüktől minél távolabbra. Mint a statisztikai adatokból kiderült, lívek is voltak a száműzöttek között, akiket annak idején a szovjet hadsereg által megszállt Lettországból deportáltak. Mára mintegy ötvenen maradtak, akik közül kilencen még mindig a lívet adták meg anyanyelvükként. Vagyis a lív nyelv még él, érdekes módon több beszélő ajkán, mint a nagyon távoli etnikai hazában. Ha visszatelepülnének Lettországba, ahol a líveket mint az ország őslakos népét ismerik el és támogatják, talán hosszabb távon is menthető volna a nyelv.

balti-tenger

6 Replies to “Bujkáló nyelvek – a lív”

  1. Kedves János, nagy örömmel olvastam az írást és remélem, hogy jövőre már a lív nyelvet bemutató könyv fordítását is olvashatod (amelyet az íróasztalom fiókjának fordítok 🙁

  2. Én is örömmel olvastam, de a bújkáló, az még mindig bujkáló…

  3. Kedves Amy, biztosíthatom róla, hogy Pusztay János tanár úr nemcsak kiváló nyelvész, de a helyesírásával sincsen semmi baj. Ahogy a mohamedán szőnyegkészítők mondják, egy hibát mindig kell véteni a mintában, mert csak Allah lehet tökéletes. Élvezze a cikket 🙂

  4. Nekem is megakadt rajta a szemem,

    Na jó, de az azért tényleg meredek, hogy így néz ki a nyelvi portál címoldalán a rovatajánló:
    “Pusztay János rovata
    Bujkáló nyelvek – a kamassz
    Bújkáló nyelvek – a lív”

    Ennél azért még nyugodtan közelebb férkőzhetünk Allahhoz… 🙂 Nincs kockázata: nem vagyunk mi annyira majdnem-tökéletesek, hogy már csak ez az egy hiba legyen, ami “keresztbe áll”… 🙂 (Arra jó lesz pl. a nagybetűvel írt borostyánkőút. 😉

  5. Kedves Hozzászólók!

    Köszönjük az észrevételt, az elírást javítottunk.

    A szerkesztők

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x