Magyarországon bizonyos tudományterületeken (műszaki, természettudomány, orvostudomány) a Magyar Tudományos Akadémia nem tekinti tudományos értéknek a magyar nyelven megírt munkákat. Ezeken a területeken csak az angol nyelvű publikációk számítanak tudományos teljesítménynek. Hasonló példák idézhetők más országokból, pl. Finnországból is. Észtországban néhány évvel ezelőtt felmerült az a javaslat, hogy az egyetemeknek át kellene térniük az angol nyelvű képzésre.
Közismertek a jóslatok a világ nyelvi képének változásáról. Az optimista felfogás szerint századunk végére eltűnhet a nyelvek fele, a pesszimista jóslat a nyelvek 80-90%-ának eltűnésével számol. Ennek beláthatatlan következménye lehet a világ kulturális sokszínűségére, de a biodiverzitásra is. Arra, hogy ez ellen lehet-e valamit tenni, különböző válaszokat fogalmaznak meg. A liberális felfogás piaci szemléletet képvisel, s azt tartja, hogy ebbe a folyamatba nem kell beavatkozni. A nyelv azonban nem áru, nem egyszerű fogyasztási cikk, amelyet megveszünk, elfogyasztunk vagy használunk, aztán ha elfogy vagy megunjuk, újat veszünk helyette. Ugyanazt a nyelvet, ha egyszer eltűnik, nem vehetjük meg. Ha pedig helyette másikat veszünk, akkor nagy valószínűség szerint más kultúrát, és ami még súlyosabb: új identitást is kell hozzá „vásárolnunk”.
A világ nyelveinek eltűnési folyamata azonban – lévén, hogy a nyelvek túlnyomó része ún. kis nyelv – nem állítható meg, legfeljebb lassítható. Elsősorban oly módon, hogy – reálisan fölmérve a helyzetet – azokra a nyelvekre összpontosítunk, amelyek még megmenthetők.
Mindenekelőtt meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy az adott nyelv az oktatás nyelve legyen. Ez nem csak emeli a nyelv presztízsét, hanem igényli a nyelv tervezését, fejlesztését is. Az egyes iskolai tantárgyaknak megvan a maguk speciális szókincse, a maguk terminológiája. Ahhoz, hogy egy nyelv az oktatásban használható legyen, meg kell teremteni ezt a szakszókincset. Ez tantárgyanként nem haladja meg a félezer szót, kifejezést. Ám, hogy végső soron – túllépve immár az iskolai kereteken – mekkora munka lehet a terminológia-alkotás, jelzik az alábbi számok: az 1950-ben Indiában létrehozott terminológiai bizottság feladata volt 350 ezer hindi szakszó megalkotása. Ezek a természettudományok szakszavai. Indonéziában 1952-1965 között 328 ezer új szakkifejezést alkottak meg. Örményországban 1950-ig több mint 18.000 orvosi és 13.000 jogi szakkifejezést fogadtak el. Az 1940-es években hozták létre a baskír terminológiai bizottságot, amely összeállította az első normatív szótárt, amelyben helyet kaptak a szociológia, a filozófia, a botanika, a kémia, a fizika, a nyelvészet és az orvostudomány szakszavai is.
Arról, hogy milyen eljárásokkal alkotják meg a terminológiát, egy következő írásban számolok be.
Nincs hozzászólás!