Skip to main content

Nyelvben, népben való utazás – Lőrincze Lajos utolsó könyvéről

- 2012. 09. 15.

Ismét egy érdekes, ízes cím. Az előző köteten a Bilingérezés felirat szerepelt. Egy dunántúli tájszó. Aligha ismerik sokan. Keresgélést, böngészést jelent; a szüret után otthagyott, apró szőlőfürtök keresését. Így keresi és találja meg Lőrincze Lajos a nyelv kincseit. Mint a mostani vallomáskötet egyik írásából megtudjuk, gyermekkorában, Szentgálon a lekopasztott mogyoróbokrok alá bebújva mindig talált még csemegét. Olvassuk az új kötetet, s nyelvünk régi ízeivel és egy ritka tudóstípussal ismerkedünk.

Lőrincze Lajost, a nyelvészt, a nyelvművelőt mindenki ismeri. Azon ritka emberek közé tartozik, akit hangjáról is azonnal fölismerünk. Hangjáról és stílusáról. S olyan nyelvész, akit – talán egyedüliként – szólásban is megörökített a nép. A Lőrincze csókoltassa – mondják tréfásan annak, aki valamilyen nyelvi hibát ejt. Vagy igét is gyártottak nevéből: lőrincézik. Valahogy így mondják: Ne lőrinczézzél már!

Ez az ismertség köszönhető az 1952 óta folyó Édes anyanyelvünk című rádióműsor-sorozatnak, számos ismeretterjesztő könyvének, előadásának.

Egyszer azt hallottam róla: jó stílusú nyelvész. Talán fokozható is: az egyik legjobb stílusú magyar nyelvész. Ha ennek kulcsát keressük, ilyen kifejezések jutnak eszünkbe: helyes magyarság, tiszta, logikus gondolatmenet, közérthetőség, némi dunántúli báj, humanizmus, ember- és tájismeret, magyarságismeret, hazaszeretet, anekdotizmus… s azt is ideírnám még, hogy: tolerancia, de inkább úgy írom: tűrőképesség, megértés a mások nyelvhasználatával, véleményével szemben.

Most megjelent művéből egy csokorra való példát gyűjthetnénk magánemberi, nyelvészi tapintatáról. Nem titkolja, hogy milyen élvezettel hallgatta idősebb társai beszédét; s alig várta, hogy azokat a szavakat ő is kiejthesse – de még túl fiatal volt hozzá. Érzékletesen mutatja be a pápai kollégisták “kapcsolattartó” szokásait; pontosabban az összetegeződés körülményes ceremóniáját. Általános tegeződést tegeződés ugyanis a diákok között nem volt! Ha egy fölsőbb osztályos barátságba került a fiatalabbal, mellékesen megjegyezhette: “Nem köll engem magázni…” Vagy történhetett szertartásszerűen: Hát Lőrincze úr, mink mikor egyezünk meg? Hát, Süle úr, amikor gondolja. Akár most is? Akár most is. Hát akkor szervusz, Lőrincze úr! Szervusz, Süle úr!

Így zajlott le az összetegeződés a pápai kollégiumban. Harminc évvel később Lőrincze Lajos Veres Péterrel sétált az utcán. Egyszer csak Veres Péter azt mondta neki: Tudod, Lajos, szeretem benned, hogy te nem tegezel vissza. Te tudod a tisztességet. – Én tudom a tisztességet címmel ez a történet is megtalálható a vallomáskötetben.

Nem véletlenül Veres Péter említése után idézem Lőrincze könyvéből ezt a kifejezést: “nyelvben, népben való utazás”. Ez lehetne Lőrincze Lajos ars poétikája. Kezdve a szülőföldtől, Szentgáltól, amelynek tájaihoz, szavaihoz oly sokszor visszatér; említi, élesztgeti, gyűjti és ápolja ezeket a tájszavakat, nyelvi szokásokat. A következő jelentős állomás életében Pápa s a híres kollégium, ahol remek tanárok, osztály- és iskolatársak, a magyar és európai tudomány várja. A következő meghatározó élmény pedig a másik kollégium, az Eötvös Kollégium. Itt írja első nyelvészeti dolgozatait, s bár még mindig nem akar nyelvész lenni, Laziczius Gyula nyelvészprofesszor egyik dolgozatára megjegyzi: “De jó földszagú példái vannak!” A nyelvjáráskutatás és a nyelvművelés azután végigkíséri életét. Részt vesz a magyar nyelvatlasz gyűjtőmunkálataiban, beutazza az egész magyar nyelvterületet. A nyelvjárási gyűjtőmunka csak nagyon közvetlen, könnyen ismerkedő nyelvésznek való: hiszen az adatközlők sokszor bizalmatlanok a “városi”, “nadrágos” emberrel szemben. Tapasztalataiból megszületik A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere című tanulmánya. S természetesen egyik szerzője a magyar nyelvjárástan egyik fő büszkeségének, a magyar nyelvatlasznak is. Egy ideig a Nyelvtudományi Intézet igazgatóhelyettese volt. Akik csak a rádióból vagy előadásaiból ismerik, erről az oldaláról kevesebbet tudnak.

S azt sem jegyezték még föl róla, hogy mennyire számon tartja nyelvünk újabb és újabb fejleményeit. Szinte mindig “fülel”, figyel, jegyzetel egy-egy nyelvi érdekességet, újdonságot. Így hallotta meg egyszer egy körúti gyorsbüfében a hiénázik kifejezést (amelyet az önkiszolgáló éttermekben az ételmaradékra vadászók használnak), s rögtön született belőle egy nyelvi esszé. Emlékszem, nemrégiben a Rádió nyelvi bizottságában mellettem ült, s látta, hogy egy bonyolult összetett szót jegyzek le. No, ezt hogy írnád le? kérdezte. Mert nem mindegy, hogy hová tesszük a kötőjelet.

Új könyvében nagyon sokszor említi a Dunántúlt: a tájat és a nyelvet. Azt a nyelvjárást, amely Berzsenyinek gondot okozott – nyelvét túl provinciálisnak tartván. Változnak az idők: Lőrincze Lajost általában dicsérték “édes dunántúli nyelvéért”, s ahogy írja: “a dunántúlizmus vagy mondjuk hazai kiejtéssel, rövid u-val: a dunántulizmus nekem egész életemben csak öröm forrása volt”. Első nyilvános sikerét is ezzel aratta: 1939-ben az egyetemi kiejtési versenyen szerepelt, nem kis mértékben ennek köszönve Kodály Zoltán barátságát.

Megnől az ember szíve… Természetesen a könyv címe is a tájhoz kapcsolódik. Egy bukovinai parasztember Baranyában egyszer ezt kérdezte tőle: Tanár úr, volt-e már Erdélyben? Voltam. Hát Moldvában volt-e? Voltam. Hát errefelé volt-e? Voltam. Szép. Szép dolog. Szép dolog – mondta. – Szép tájakat megismerni, emberekkel találkozni. Megnől az ember szíve. (Lőrincze Lajos: Megnől az ember szíve. Balogh Ferencné, Kolczonay Katalin és Raffai István szerkesztésében a veszprémi Új Horizont Folyóirat és Könyvkiadó Alapítvány gondozásában jelent meg 1993-ban, két kiadásban.)

Az írást Lőrincze Lajosra (Szentgál, 1915. nov. 24. – Budapest, 1993. október 11.) emlékezve közöljük. Megjelent a (veszprémi) Napló, 1993. október 8-i számában.

5 Replies to “Nyelvben, népben való utazás – Lőrincze Lajos utolsó könyvéről”

  1. “Általános tëgëződés”, nëm pedig “Általános tëgëződést”!
    Másrészt e mondat szórëndje ëléggé némëtës: “Általános tëgëződés ugyanis a diákok között nëm volt!”. Magyarosan: Általános tëgëződést ugyanis nëm volt a diákok között.

  2. Azért az mégis vicces, hogy kijavítja az elírást, aztán Ön is ugyanúgy leírja: “Magyarosan: Általános tëgëződést ugyanis nëm volt a diákok között.”

  3. Magyarosan: Általános tëgëződés ugyanis nëm volt a diákok között.

  4. A magyar nyelv szépségei

    Agglegénység ~ Nőnkívületi állapot
    Udvarlás ~ Testi mese
    Szalonnasütés (k)éjjel ~ Parázsnálkodás
    Kikapós férj ~ Csalárd apa
    Aki két nő között ingázik ~ Bicsajozik
    Elnyomott férjek lázadása ~ Papuccs
    Elfajzott jövendő ~ Utókorcs
    Lëdorongolás ~ Érvverés
    Bérgyilkos előre fëlvëtt fizetsége ~ Lelőleg
    Fëlütéssel kezdődő énekëskönyv ~ Dalbumm
    Siratóének ~ Keservers
    Klarinétos szökése ~ Flótás-futás
    Énekësek dicsőítése ~ Sztárnyaló dallamok
    Népi mosószër ~ Foltklór
    Öregëk, ha eláznak ~ Vénëk az esőben
    Öreg zsëni ~ Ősztëhetség
    Humorista ~ Élcsportoló
    Trëhányság filozófiája ~ Hanyagelvűség
    Kábítószërësek orvosa ~ Drogtor úr
    Divat fëlëtt álló ~ Trëndkívüli
    Szó nélkül lëbukó csatasor ~ Kusshad
    Rossz törvény beiktatása ~ Hatályballépés
    Mozdulatlasággal teli szeretet ~ Csupasszív
    Harakiri ~ Köldöklés
    Szimbolizmus ~ Jelképzelés
    Mëgtalált okosság ~ Bölcslelet
    A nagy körút eszmeisége ~ Lélëkbulvár
    Bádogos munkát végző szomorkás pap ~ Pléhbános
    Vonzó kerékpár-alkatrész ~ Sármhányó
    Latrinatisztító ~ Büzletembër
    Wc-pletyka ~ Klotyogás
    Újkeletű ruhaanyag ~ Posztómodern
    Önálló törpék járműve ~ Autógnómia
    Törpe szakács ~ Gasztrognóm
    Étlap ~ Kajánlat
    Befőttelrëndëzés ~ Kompótzíció
    Vérszopók jobbról is, balról is ~ Kétkullancsos politika
    Problémát mëgoldó spanyol nemës ~ Áthidalgó
    Útépítők tízóraija ~ Asztfalatozás
    Kövérség eltemetője ~ Zsírásó
    Elfagyasztás ~ Hideggyógyászat
    Téli vendéglátás ~ Hidegënforgalom
    Ostobácska szomszéd a vonaton ~ Butitárs
    Ronda írás, amivel nëm mëhetünk sëhova ~ Rútlevél
    Örökös trónörökösviszály ~ Herceghurca
    Jó célra összekoldult pénzösszeg ~ Kalapítvány
    Ëgy tucat sík irón ~ 12lapostol
    Poéta ruhája ~ Költőny
    Titokban költött vers ~ Íróasztal fióka
    Rëndszërës újságolvasó ~ Sajtókukac
    Főhumorista ~ Élcmunkás
    Hogyan tárolják a péksüteményt? ~ Zsömlesztve
    Kertész ~ Rügyvéd
    Elnöki lakosztály ~ Prëzidëncia
    Szurdokvölgye papi méltósága ~ Kanyonok
    Modërn bevásárló központ elleni zëndülés ~ PLAZAdás
    Szülésznők országa, látszólagos hatalommal ~ Bábaállam
    Szërpëntin örömlánya ~ Kacskaringyó
    Szoba, csillogó parkëttával ~ lakkosztály
    Közlekëdési társaság ~ KRESZpublika
    Ételën átnyújtott gunyoros mëglepetés ~ Kajándék
    Bádogmunka mëgszervezése ~ Horganyizáció
    Meztelen tészták fürdőhelye ~ Nudlista strand
    Fehérjéből szőtt vérkép ~ Hëmoglobëlin
    Sokat susogó sikkës fafajta ~ Csërfëss
    Ha a mënyasszony lëég a nászéjszakáján ~ Odakonzumál
    Piszkos étkëzde ~ Kosztfészëk
    Mámorkeltő növény ~ Vízipipacs
    Kőbe vésëtt katonai alapszabályzat ~ Tisztparancsolat
    Ágyúcsövön hëtyëgés ~ Tüzérkëdés
    Amikor a jókedvet takargatják ~ Lelkendőzik
    Hiú szappan ~ Pipërekőc
    Űrkutatás hitvallása ~ Mars poetica
    Remëte a társasági életben ~ Magánykívül van
    Amikor lëdől a katëdrális ~ Dómború
    Amikor a kőműves szerelmes lësz a falába ~ Belehabarcsodik

  5. Ez is érdekes, bár a hozzászólást nem értem, hogy került ide.

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x