Gyere haza a kocsmából akasztófa címere!
Látom már, hogy megint iszol gyermekek ijesztője.
Minek iszol ily korán?
Bort ide hát szaporán!
(Holczer József által gyűjtött rigmus)
Az ijesztés hatalma
Az ijesztés tartalma nagyon sokféle lehet. Ijesztegetés fertőzésektől, betegségektől, szélsőséges időjárásról, új munkahelyi vezetőtől vagy kollégától, párttól, diktatúrától, állattól, szomszédtól, etnikai csoporttól, pénzromlástól, a gazdasági helyzet rosszabbodásától, csődtől stb. Az ijesztegetés csoportos következménye a pánik, amely irracionális cselekedetekre ragadtathat egy csoportot, s akár az ijesztegetés megvalósulásához (valóságos bankcsőd) vezethet.
A korosztályi ijesztegetésben élen járnak a felnőttek által a gyermekeknek szánt megjegyzések, a gyermekijesztők. A gyermekijesztő kisgyermekek – inkább tréfás, esetleg beugratós – figyelmeztetésére, nevelésére szolgáló fenyegető figyelmeztetés – idősebb testvérek vagy a szülők részéről. Az ijesztegetés következménye rendszerint pillanatnyi elgondolkodás, esetleg félelem, amelyet a szülők később igyekeznek feloldani. Föltehető, hogy nem mindig sikerül, s akkor tartósabb hatása, esetleg trauma is lehet a következménye.
A gyermekek ijesztegetése annyira szokványos, hogy sokszor nem is tudjuk, mit és miért mondunk ilyenkor.
Mivel ijesztegetünk?
A gyermekijesztők hagyományos, rögzített nyelvi formát öltenek. Rendszerint az Elvisz a…, illetve a Jön a… formulába illeszkednek. Pl. Elvisz a mókár! Illetve még egy figyelmeztető bevezető mondat is kerülhet eléjük: Vigyázz, mert elvisz a…, vagy: Ha rossz leszel, elvisz a… Az ijesztő alakokat (az ijesztés alanyait) négy csoportba sorolja a szakirodalom. Ide tartoznak a reális alakok, az állatok, az irreális alakok, valamint a mesei és hiedelemalakok. Az egyes nyelvi formák rendszerint földrajzilag jól körülhatárolhatók, vagyis táji állandósult szókapcsolatok, frazeologizmusok. Míg a mumus országos elterjedésű, a bubust a Duna mentén, a böböst és a mamóst Erdélyben használták. Szabolcs-Szatmárban kókuval, palóc vidéken kókóval, a Felső-Tisza vidéken mókárral fenyegettek.
De mi van manapság? Mennyire élő hagyományról van szó? Ezt szerettem volna megtudni, s ezért tettem közzé egy felhívást 2008 elején a Magyar Rádió Tetten ért szavak című műsorában. Érkezett néhány érdekes adat.
Pónya Vilmosné írta: „Szülőfalumban, Tardoskedden a gyermekek ijesztegetésére különösen, amikor a szél csapkodta az ajtókat, ezt mondták: Kezetlen, lábatlan Jankó. Gyermeki fantáziámban ez egy nagyon félelmetes jelenség volt.” További hasonló adatok is érkezetek: Elvisz a János bácsi, Elvisz a drótostót (Kecskemét), Elvisz a kókány (Szentkirály), Ne menj le (a pincébe), mert elvisz a mokokár (Üllő), Elvisz a mókár (Kács, Sály, Dél-Borsod), Elvisz a vasas cigányasszony (Üllő).
Az ijesztegetés ma
Kíváncsi voltam arra, hogy mennyire élnek elevenen a gyermekijesztők városi fiatalok körében. Ezért egyetemi hallgatókat kérdeztem meg, akik a következőket említették:
Ha rossz leszel, elviszünk a javítóintézetbe (Budapest), Elvisz a ropi (Szlovákia, Csicser), Elvisz a mumus/momó (Hajdú-Bihar megye), Ha rossz leszel, elvisz a talus (Budapest),
Vigyázz, mert elvisz a zsákos ember! (Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Bihar megye), Jön a zsákos ember (Budapest), Elvisznek a szörnyecskék (Hajdú-Bihar megye), Elvisz a jeti (Budapest), Elvisz a krampusz (Budapest), Elvisz a mumus (Budapest, Szlovákia: Mokcsa, Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Elvisz a Jónás (víz közelében mondják, Debrecen), Elvisz a prikulics (Budapest), Elvisz a klotyó manó. (Hajdú-Bihar megye), Elvisz a rézfaszú bagoly (Debrecen, Szlovákia), Elvisz az aranyfaszú sas (Szlovákia), Elvisz a koponyányi monyó (Debrecen), Elvisz a kunka (Nógrád megye), Elvisz a kókó, kóku (Borsod-Abaúj-Zemplén megye).
Rákérdeztem hallgatóimnál, hogy mit jelent a kókó. Nem tudták, volt, aki a népszerű bokszolóra gondolt. Pedig szó sincs róla. A néprajzi irodalom a kókót már régen följegyezte, és számos változatával együtt gyermeknyelvi-hangutánzó eredetű, ám voltaképpen megfejtetlen történetű szónak tartja. Ilyenek még a következők: babus, babós, bankus, bambuc, bákász, bobo, bobósbunkus, bönkös, böbös, bökötör, bumbus, bubusz, dodo, hemmes, kankas, kankus, kercsula, konkó, kókós, kókár, kumasz, kunka, mankuj, mánkus, muma, mumák, mamusz, mommó, murkus, vankuj stb. Látható, hogy még ezekhez képest is akadnak újabb változatok (pl. ropi, talus). S bár a rézfaszú bagolyról van már némi (nem meggyőző) szakirodalom, az araszfaszú sasról most hallottunk először, és a ropi kilétével sem vagyunk tisztában…
A Magyar néprajzi lexikon szerint az ijesztő alakok négy nagy csoportba oszthatók. 1. Reális alakok: gyerekszedő, pulyaszedő, zsákos ember, koldus, cigány, rongyszedő, kéményseprő, drótos, csendőr, rendőr, pap, doktor, fekete ember, tatár, török, betyár. 2. Állatok: bagoly, mókus, róka, farkas. – 3. Irreális alakok (valószínűleg gyermeknyelvi vagy hangutánzó eredetűek): bákász, bakucs, bankusz, bunkus stb. – 3. Mesei és hiedelemalakok: banya, boszorkány, vasorrú bába, rézfaszú bagoly, bakaraszt, markoláb, manó, plutó, dromó, ördög, prikulics, garabonciás, lidérc, tüzes ember. (Hoppál Mihály: Gyermekijesztők. Magyar néprajzi lexikon, 2. Akadémiai, Budapest, 1979. 349.)
Személyes emlékek
Siklósi László írta (Budapest): „Nálunk Rákoskeresztúron 1919 után, amikor anyám született, a gyermekeket olyan módon figyelmeztették, hogy legyen jó, mert elvisz a Kun Béla. 19-et megelőzően pedig az a szólás járta, hogy légy jó, mert elvisz a zsákos zsidó. Az én gyermekkoromban már nem voltak ezek a szólások. Én 1943-ban születtem. Arra azonban emlékszem, hogy Mikulás táján krampusszal fegyelmeztek.”
Holczer József (Kecskemét) egy egyéni, házi ijesztegetés születését írta meg: „Szobánk villanyán nem volt, nem lehetett csillár. Így egy sötét valamit, fekete hengerszerűséget húztak szüleimék az égőre. Mondtak valami félelmeteset, de nekem csak a mondat vége maradt meg a fejemben. Utólag persze már rekonstruálja az ember a teljes közlést: Vigyázz, mert előjön a bőr mögül! Mármint valaki, kivel ijesztegetnek. A bőr mögül személlyé vált a tudatomban. Szüleim később átvették tőlem: Majd gyün a Börmögű, aztán elvisz!”
Gácsné Batiz Eszter emlékei: „Férjem gyermekkorában a hivatalos gonosz a kályhás volt… gondolom a fekete ruha és a korom miatt, a gyerekek mégis találtak maguknak egy sorral rémesebb bubust. Apósom még a koalíciós időkben (1945–1947) kereskedő volt, és a Kereskedők Lapja rendszeresen járt a családnak. Ebben találták meg a gyerekek az adóprést, amely egy olyan rajzzal volt illusztrálva, amely egy valóságos prés satujából félig kilógó, szörnyen kínlódó emberi arcot mutat. Gondolom, viszonylag ritka, hogy 4–6 éves gyerekek ennyire féljenek az adótól…”
(Ha Olvasóinknak vannak más, vagy különleges gyermekijesztői, küldjék el a következő címre: balazsge@due.hu. A gyermekijesztőket bemutatta a Tetten ért szavak 2008. május 18-i adása, valamint megjelent róla egy áttekintés az Édes Anyanyelvünk című folyóiratban is.)
A „bobo”-nak köze lëhet a románok használta „baubau” /bawˈbaw/ vagy „babau” /baˈbaw/ ‘mumus’ szavakhoz.
Arad környékén a Börny járja: „Në rosszalkodj, mert elvisz a Börny!”.
A Székely Szótár szerint az Erdõvidéken használatos kapanyányi-manyó fogatlan vénasszonyt jelent.
A háromszéki Ozsdolán a gyermekijesztõ szó a banka.
Ezúton köszönöm a hozzászólásokat, s ha lesznek később újabb nyelvi adatok, azokat előre is. BG
A baranyai kisfaluban, ahol gyerekeskedtem a 60-as években, a bákász és a zsákos mellett a bakrókával ijesztgették az aprónépet. A gyermeki képzeletben a „bakróka” teljesen önálló jelentést kapott, a róla kialakult képnek semmi köze nem volt a rókához.
Székelyföldön, Gyergyószentmiklóson a bankus ismert, többek közt. Jelentése rejtély, de talán épp ettől ijesztő. 🙂
Mi a csuda lehet a szarabalta? Mert engem majdnem elhurcolt pulyakoromban…
Engem a (palóc, Ipoly-menti) mirmió vitt el. Vagy nem, mert itt vagyok,és kommentelek.
Engem valamiért mindig az állatvédőkkel ijesztgettek.
Meg párszor a „hangok”-kal (azt mondták pl: ne menj be a pincébe mert elvisznek a hangok)
Engem az unokatesóm a dzsabulokkal ijesztett el. Torz hangon hörögve” elvisznek a dzsabulok!” Borsod megye, Forró települése.
Nagyon jó cikk, szétröhögtem a szobámat olvasás közben :DDDDDD
errefelé ahol élünk, vegyesen van reális figura is és szörny is. A zsákos ember, a motherbookdriver, a Kiskunbüdösfütykösi Repülőnyelv és az Érmelléki Kuglófember a „menő” :DDDDDD az a poén hogy Borsodban lakunk, az Érmellék ide jó messze van. Az Érmelléki Kuglófembert egy itt lakó gyerekkori haverom találta ki pár éve hülyeségből, amikor egyszer táboroztunk az egyik tónál és fura zajokat hallottunk. Az Érmelléki Kuglófember egy olyan sütőipari szörnyeteg akinek finom diós és vaníliás illata van, kuglófhangokat ad ki, és elviszi az embereket azután pedig megeszi 🙂
A motherbookdriver pedig elvileg valami földönkívüli faj.
Engemet egycer megtámadott egy loú de elveccőztem, azóta nem jő a hátunk közelibe mert tudgya hogy it kapni fog a álat a pofályára jónéhány veccősuhintást!
Apai ágon Felvidéki származású vagyok. Nagyapám hét élő gyermekével, feleségestől, anyósával, 1920 után menekült át az Ipoly folyón.
Nevelő anyám, apám nővére lett…
Ha rosszalkodtam (gyakran rosszalkodtam…) akkor azzal fenyegetett, hogy elvisz a mókány.
Sok évtizeddel később, Erdélyben hallottam, hogy a Mezőség magyarsága a félnomád „vadmócokat” nevezte/nevezi – rövid „ó”- val mokánynak. A letelepült, több generációs erdélyi románság is rettegi őket.
Kimaradt: 1944. -ben születtem. Ha túl enyhének találták a „mókánnyal” való rendszabályozást, akkor „Ha nem javulsz meg, szólok az ÁVÓSnak”! – mondották.
Több családtag ismerte meg őket közelebbről. Ez mindenkor lecsillapított…
Az én szüleim nem nagyon ijesztgettek, nem igazán hittek a hatékonyságában vagy a helyességében. Viszont azt tudom, hogy anyukám (Szlovákia, Révkomárom) a jegestől félt nagyon, aki a jégszekrénybe való jeget árusította, és jókora zsákja volt, amibe az ijesztés szerint berakta a rossz gyerekeket. Néhány ismerősömet (szintén Szlovákia, Zoboralja vidéke) a bőrössel riogatták. A bőrös a falukat járó, házaló ócskás volt, aki a hatékonyság jegyében hangszóróba kiabálta, hogy megveszi a „régi bőrököt, tollakot, bútorokot, régi komódokot, dunyhákot, régi órákot” stb. („Asszonyok, jelentkezzeneeeek!”, szólt a zárómondata, ami időnként vicces szállóigeként is visszaköszönt.) Gondolom, a bőrökkel kezdte, azért ragadt rajta (máshol ugyanezeket az ócskásokat tollasnak hívják).
Pákász és kunkus lesett apámra. 1930-35 körül Baranyában. A kunkushoz hozzá is ért a pincében. Mint kiderült rothatdt burgonyához érintették a kezét.
1945-48 körül anyámékat arra tanították, ne menjenek bombatölcsér közelébe, ne vegyenek fel babát a földről, ezeket nem magyarázták, anyám nagyon félt, mert nem tudta, miért kell ezeket kerülni.