Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Harangozó Imre

Harangozó Imre

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Karrier, ikon, reprezentáció, kultúra, büszkeség… Szavak útja a társadalmi konfliktusokig Tetten ért szavak 08.

2009.11.16.3 hozzászólás

A szavaknak világuk van. Nem empatikus használatuk újabb és újabb társadalmi feszültségek forrása lehet.

A nyelv érzelmi funkciója sokszor fontosabb, mint az értelmi. Emlékezzünk W. I. Thomas amerikai szociológusra: „Ha az emberek bizonyos szituációkat valóságként definiálnak, akkor ezek, következményeiket tekintve valóságosak is lesznek.”

A szavaknak világuk van. Ez a világ áll egyrészt a szó alapjelentéséből, másrészt a hozzá kapcsolódó többletjelentésből, amelynek legfontosabb része a szavak általunk létrehozott, odaértett érzelmi-hangulati jelentése. És ez az idegen szavak magyar használatában is több mint nyilvánvaló. Ezt nem értik azok, akik az idegen szavakkal, sőt általában a szavakkal való foglalkozást nem tartják nyelvészeti kérdésnek. Persze, lehet nem nyelvészetinek tartani, s akkor jöhetnek a viceházmesterek…

Máig megrezzenek, ha azt hallom pozitív jelentésben: karrier, karrierépítés, karrierdiplomata, vagy egy ilyen mondatot: „Több éves drog- és alkoholkarriert tud maga mögött”. A magyar nyelvben a karrier szó pejoratív (elítélő) jelentésben honosodott meg. Az értelmező kéziszótár legújabb kiadásában (2003) is még „gyakran pejoratív” megjelöléssel szerepel szó: „életpályán (gyors) érvényesülés, előmenetel”. A karrierista egyértelműen a gátlástalan érvényesülő személy. Csaknem két évtizede azonban a karrier eredeti angol jelentése (career = életpálya, pályafutás) is felbukkant a magyar nyelvben, így már csak a karrier szó korábbi ismerőinek furcsa a karrieriroda, karriertanácsadás, karrierdiplomata. Egyébként miért ne lehetne: életpálya-iroda, -tanácsadás, hivatásos diplomata? A „drog- és alkoholkarrier” pedig még többekben kelthet visszatetszést. Drog- és alkohol-pályafutás? Nem lenne pontosabb azt mondani: „több éve drogozik és iszik”?

Michael Jackson halálakor a köztévé híradója így emlékezett rá: „Ma a világ számos helyén emlékeztek a pop kulturális ikonjára”. A műsorvezető bele is bakizott a mondatba, merthogy ez igazi „akadályos” mondat. Kiolvasni sem könnyű, megérteni sem. Az ikon a magyar nyelvben először mint szentkép, majd kép, stilizált kép, piktogram, s csak a legutóbbi néhány évben vált „szimbólum” jelentésűvé. A túlzó megfogalmazásmód sajátossága, hogy folyamatosan meg kell újulnia: így lett a jelképből előbb szimbólum, majd embléma, manapság ikon. Félrevezető mindazoknak, akik ismerik a szavak pontos jelentését.

Ugyanilyen jelentésváltozáson megy át a nyelvünkbe már régen bekerült reprezentáció szó. A magyarban ennek is ez az első jelentése: „magasabb állással, fontos társadalmi szereppel kötelezettségszerűen együtt járó közéleti szereplés”. Most azonban új használata mutatkozik a sajtó nyelvében: „Cigány/roma reprezentációk a társadalom terében”, „Cigány médiasztárok reprezentációja”, „A Szentkirályi utcai projekt nem teremti meg a kisebbségi kulturális autonómia és önreprezentáció hiányzó intézményrendszerét…” Mondani sem kell, a reprezentáció itt nem közéleti szereplést jelent, hanem a szó eredeti, de a magyarban ritkábban használt képviselet, megjelenítés jelentést. Mit érthet a „reprezentációs költség” jogi terminuson az, aki az új jelentéssel ismerkedik? „Képviseleti költségnek” fordítja az üzleti vacsorát és a virágot.

A kultúra szó is új jelentésben bukkan fel: „A szegénység kultúrája”, „Terjed a rasszizmus kultúrája”. Hogy mennyire nem egyértelmű ezekben az esetekben a kultúra szó használata, a további példák mutatják: „Sporttal és kultúrával a rasszizmus ellen…” Annak, aki a kultúra szónak a magyarban elsősorban „műveltség” alapjelentésével van tisztában, így fordítja ezt a furcsa mondatot: „Kultúrával a rasszizmus kultúrája ellen…” Végső soron: „kultúrával a kultúra ellen…” A kultúra szónak a magyar nyelvben legáltalánosabb jelentése: az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, műveltség, művelődés, közművelődés, kifinomultság… A szegénység vagy a rasszizmus kultúrája nehezen magyarázható anyagi és szellemi értékekkel, s főleg nem kifinomult viselkedéssel. A szegénység vagy rasszizmus „kultúrája” az angol szociológiából és antropológiából ered, jelentése: cselekvések, szokások  összessége, amely egyszerűen rasszizmusnak is mondható, különösebb megjelölés nélkül.

Ugyanez a probléma a sokáig „meleg büszkeségnek” elnevezett felvonulással, ünneppel kapcsolatban is. Az angol pride szó első jelentése valóban büszkeség, de rögtön ott van mellette az önérzet és a méltóság is. A büszkeség jelentéséhez olyan asszociációk társulnak, mint: kérkedés, hivalkodás, dicsekvés, hencegés… az angol szótár szerint is. A büszkeségnek a magyarban is az első (jogos önérzet, jóleső érzés) jelentése után rögtön ez következik: önmagát túltengően sokra tartó, öntelt. Nagyon szerencsétlen dolog volt korábban a „meleg büszkeség” fordítás és persze az ennek megfelelni vágyás. Helyesebb meleg önérzetről vagy méltóságról beszélni – úgy tudom, hogy a társadalmi felháborodás után váltottak is a rendező szervek. Ki kifogásolná, hogy egy csoport az emberi méltóság jegyében kíván felvonulni?

Példáim azt bizonyítják, hogy a nyelvhasználat finomságaira való törekvés, jóval több mint  széplelkek könnyed foglalatossága. A szavak új, szokatlan, nem empatikus használata miatt felerősödhetnek, sőt fizikai erőszakba torkollhatnak társadalmi indulatok. Jelen példáink ilyen indulatokat kelthetnek: „Már a drogosok is karriert építenek?”,  „Csak ne nyomuljanak gátlástalanul az egyetemisták és a diplomaták!, „Mi köze van a popsztárnak a szentképekhez?”, „Mire föl akarnak reprezentálni a romák?”, „Miféle kultúrája van a rasszizmusnak?”, „Csak ne legyenek annyira büszkék magukra a melegek!”

A szavaknak tehát világuk van. Aki tudatlanságból, empátiahiányból nem figyel oda a szóválasztásra, újabb és újabb társadalmi indulatokat kelthet, s nem kerülheti el azt a sorsot, amit Santayana fogalmazott meg: „akik nem vesznek tudomást a történelemről, arra vannak kárhoztatva, hogy megismételjék”. Aki tudatosan manipulál így a szavakkal, arra nincs mentség… Ugyanis olyan nyelvi konfliktusokat hoz létre, amelyek könnyen vezethetnek emberiség elleni bűntettekhez. És erre figyelmeztetnie kell a nyelv tudósainak, akkor is, ha a szavak, a szavak használata nem tartozik a nyelvtudomány „érvényességi” körébe, s a „mértékadó” nyelvészek ilyen badarságokkal nem foglalkoznak. Majd a viceházmesterek!

3 hozzászólás

#1 szekszárdi 2009. 12. 31. 21:19:24

FEjén találta a szöget!

#2 nagy józsef dr 2014. 06. 11. 16:36:40

Ismét tévedni tetszik.Az ikon az idol(bálvány) helyett,tudatlan hanyagságból került az újságírók szóhasználatába.Sajnálatos,hogy ezt képzett nyelvészek is “jóváhagyják”.Nincs hozzá joguk.

#3 balazsge 2014. 06. 12. 10:28:54

Pontosan ezt írtam az ikonról, igaz öt évvel ezelőtti – fent olvasható – jegyzetemben: Az ikon a magyar nyelvben először mint szentkép, majd kép, stilizált kép, piktogram, s csak a legutóbbi néhány évben vált „szimbólum” jelentésűvé. A túlzó megfogalmazásmód sajátossága, hogy folyamatosan meg kell újulnia: így lett a jelképből előbb szimbólum, majd embléma, manapság ikon. Félrevezető mindazoknak, akik ismerik a szavak pontos jelentését.

Új hozzászólás