Skip to main content

Tenyérből olvasók – Tudásszerzés képernyőről

Szűts Zoltán - 2019. 02. 25.

Jelen tanulmányunk csupán egy szegletét kívánja áttekinteni a témának, a képernyőről történő olvasást és tudásszerzést, a mobileszközök segítségével történő olvasásra is kitérve. Munkánkban a gyakorlati jelenségek vizsgálatától és megfigyelésétől egy kisebb elmélet alkotásáig kívánunk eljutni. Tanulmányunk jelentősen támaszkodik a 2018-ban a Wolters Kluwer kiadónál megjelent Online – Az internetes kommunikáció története, elmélete és jelenségei című monográfiánkra, melynek az alkalmazott infokommukációs jelenségeket tárgyaló fejezeteinek fókusza a digitális pedagógián és az IKT-val támogatott tudásszerzésen van.

A tudásszerzésre használt számítógépek evolúciójáról röviden

 Az 1980-as évek a házi, az 1990-es évek pedig a személyi számítógép elterjedésének korszaka. A házi számítógépek még nem rendelkeztek saját dedikált kijelzővel, hanem tévé készülékre voltak kapcsolva, és az olvasásban, tudásszerzésben történő alkalmazásuk igen korlátozott volt. Szervezett körülmények között az oktatásban csak kísérleti jelleggel vettek részt, és nem kapcsolódott hozzájuk a képernyőről való olvasás komplex kérdésköre. Az általános és középiskolákban az innováció iránt nyitott és érdeklődő pedagógusok kísérletet tettek az alapvetően nyugati licencek alapján magyar gyártmányú számítógépek használatára a tanórán. A saját kijelzővel rendelkező személyi számítógépek beszivárgásával a társadalom alrétegeibe már több történt, mint kísérletezés. Tendenciává vált a tudatos használat, a gyakorlatot pedig követte az elméletet. Nem csak a közoktatásban, de az egyetemi szférában is egyre gyakoribbá vált, hogy a szemléltetést és a tanulást segítő lett a computer. A rendszerváltással egyidőben az importtilalom is megszűnt, így immár kizárólag az anyagi szempontok játszottak szerepet az eszközök beszerzésében. A képernyőről való olvasás 2000-es évektől egyre inkább beleilleszkedett a mindennapok rutinjába, ugyanis már kellő élményszerűséget biztosított.

Közvetlen technológiai előzményként elmondható, hogy a jelenben is használt, a társadalom tagjai által egyre nagyobb arányban birtokolt PC (personal computer) architektúrájú számítógépek az 1990-es évek középétől egyre nagyobb arányban már az internethez csatlakoztak, így a felhasználók elérhették a világháló hipertextuális, interaktív és multimediális tartalmait, miközben a multimediális CD-romok is fontos szerepet játszottak. A befogadásnak kezdetben azonban még komoly technikai korlátja volt. A szűk keresztmetszetet véleményünk szerint a kijelző alacsony felbontása és frissítési gyakorisága, illetve magának az eszköznek a kultúra idegen léte jelentette. Ez a komplex akadály a 2010-es évek elejére elhárult, ezért lehetőség nyílik annak vizsgálatára, milyen körülmények jellemzik a jelenben a képernyőről történő tudásszerzést.

Az élményszerűség szerepe a tudásszerzésben

Vizsgáljuk most meg röviden, hogy milyen szerepe van az élményszerűségnek az olvasásban és bővebb értelemben a tudásszerzésben. Az első személyi számítógépek a munka (táblázatkezelés, szövegszerkesztés), illetve a szórakozás (játszás, böngészés) szférája mellett egyre inkább áttörték a szövegek befogadásának évszázadok óta kialakult és megkeményedett burkát. A képernyő megjelent szöveg befogadása azonban kezdetben nehézkes és kultúra idegen volt. A kijelző alacsony felbontása, a számítógép hűtőrendszerének zúgása, a billentyűzet és az egér kattogása mind nehezítették a befogadást és nagyon távol álltak attól a kontextustól, melyben a nyomtatott, papír alapú szövegek befogadása zajlott. (Az alkotás során számos szerző, a pályánk kezdeti szakaszában megismert irodalomtörténészek például a számítógép megjelenésével sem mondtak le arról, hogy munkáikat kézzel írják.) A technika fejlődésével azonban a környezet, melyben a képernyőről való olvasás történt, átalakult. Annak, hogy a képernyőn megjelenő információk befogadása már mindennapi rutinná vált, a kényelmes olvasásra alkalmas felbontás,[1] a személyi számítógépek elterjedése, illetve a kellő, a felhasználók érdeklődésére számító tartalombőség megjelenése volt.

Miután a számítógép és annak kijelzője elfoglalta az állandó és egy ideje már megingathatatlan helyét a tévékészülék mellett kialakított második házioltáron, jellemzően már az íróasztalon, a jelenben pedig a felhasználó ölében, végül pedig a tenyerében, megjelentek a képernyőről való olvasásról folytatott viták is. A korai vitákban felhozott érvek és ellenérvek alapvetően technikai problémák köré csoportosultak, és kevésbé fókuszáltak a beleélés, az élményszerűség, az interaktivitás kérdéskörére. Egyik fontos állítás volt, hogy a képernyőt néző olvasó szeme könnyebben elfárad, mint a papírról olvasó egyéneké. Hogy a kattintás és görgetés megzavarja az elmélyülés élményét, illetve, hogy a könyv testének metaforikus jelentősége van. „A könyv fizikai valósága, mozdulatlan szövege nyugalmat áraszt – ellentétben a képernyőn olvasható szöveggel. A képernyőről való olvasás során az olvasó nem érzékeli az olvasott mű fizikai valóságát és alkotórészeinek egészlegességét – ez bizonyosan újfajta gondolkodásmód kialakulását idézi elő.” (Tószegi 2009).

A digitális kultúra egyik fundamentuma éppen az élményszerűség, mely csak megfelelő megjelenítés (felbontás és képfrissítés), illetve sebesség mellett biztosított, anélkül a befogadás nehézkes, élvezhetetlen, és végső soron értelmetlen. Az internetszolgáltatók és az eszközgyártók is felismerték, hogy az élvezhetetlen hálózat nem izgalmas a szórakoztatóipar és a médiabirodalmak számára, így képtelen terjedni. Amikor elérte a megfelelő élvezhetőséget és használhatóságot, a hálózat elkezdett dinamikusabban növekedni, a technológia ára pedig tovább csökkent. Öngerjesztő folyamat jött létre. A technológia használatához szükséges ismeretek szintjének csökkenésével megnőtt az érdeklődés iránta, és egy önfenntartó, gyorsan terjedő rendszerré vált, mely változást hozott a tudásszerzős és befogadás mechanizmusaiban is.

Kép: BG

Változások az olvasás kultúrájában

A számítógép, és annak kijelzője paradigma szintű változást hozott az olvasás kultúrájában. A képernyő környezetében megváltozott az olvasás módja: a kontextus természetének engedelmeskedve a folyamat gyorsabbá válik, szkimmelés, szkennelés és böngészés jellemzi. A felhasználók egy szöveggel találkozva jellemzően ma már először a kulcsszavakat keresik (O’Hara Sellen 1997, illetve Józsa – Steklács 2012).

Mindez hatással van a képernyőn olvasható információk elbeszélésmódjára is. Vilmantė Liubinienė és Saulius Keturakis (2014) emlékeztetnek rá, hogy a történetmondás (storytelling) mindig is fontos szerepet játszott a kultúrában. A célja az volt, hogy hagyományokat örökítsen meg a jövőnek, erkölcsi tanulságokat hordozzon, magyarázatot adjon a múltbeli eseményekre és mindenekfelett. Számos oka van, hogy miért élvezik az olvasók annyira a történeteket. Az egyik például, hogy a történetek lineárisak, a linearitás pedig leköti és stabilizálja a világot, melyet megpróbál leírni. Az olvasó csak akkor jut egy történet végére és érti is meg közben, ha az egészet az elejétől a végéig elolvassa. A gutenbergi univerzumban ez volt az egyetlen „helyes” olvasási stratégia. A befogadás során az olvasó beleéli magát a történetbe és kapcsolatba lép vele. Az esetek többségében azt érzi, amit a főszereplő, és ugyanazokkal a félelmekkel néz szembe, mint a történetek karakterei. A képernyőről való olvasás azonban teljesen más típusú élményt kínál. A digitális kultúrában, a hypertext környezetében létrejött irodalmi szöveg, kép, hang és videó összeolvadása megnehezíti a történetmondást és ezzel együtt az információszerzést. Abban az esetben például, ha a linkek követésének és a nonlineáris olvasásnak a hatására az olvasó eltéveszti az irányt, könnyen előfordulhat, hogy ezzel együtt eltűnik az érdeklődése is a szöveg iránt. Az információ megszerzésének folyamata unalmassá válik. A történetmondáshoz visszatérve, a klasszikus elmélet szerint az olvasónak a szerző által kijelölt ponttól kell elindulnia, és egy másik kijelölt pontba érnie lineáris úton. A nyomtatott könyv világában a szerző keze is meg van kötve. A legnehezebb döntés, hogy hol kezdje, és hol fejezze be a történetet. De a képernyőn, hypertextuális környezetben, az olvasó számtalan út közül választhat.

Az írásbeliség újradefinálása

A sebesség bűvöletében élő internetes kommunikáció és média a gyorsabb üzenetátadás érdekében saját nyelvezetet alakított ki, melyet a Walter Ong (1982) által azonosított másodlagos szóbeliség mintájára másodlagos írásbeliségnek nevezünk. Nyelvészeti megközelítésben magyarul is olvashatunk alapműveket, alapvetően Balázs Gézától (2007), míg a másodlagos írásbeliség fogalmával először Wolfgang Coy-nál (2002) találkozhattunk. David Trend például amellett érvel, hogy mindezek következtében az írásbeliség fogalmának újradefiniálása szükséges. Az olvasás ily módon különböző formátumú és kontextusú szövegek befogadását jelölő kifejezés, és már elválaszthatatlan a vizuális kifejezésmódoktól (Trend 2010).

Ha az olvasást komplex aktivitásként és reálisan szemléljük, akkor elmondhatjuk, hogy Gutenberg találmánya csak kisebb változásokat hozott az olvasás antropológiájában, szemben az online média egyik jellegzetes gyakorlatával, a képernyőről való olvasással. A könyvoldalak már a kódexek környezetében is léteztek, és a kézzel másolt kódexek voltak azok, melyek paradigmaváltást hoztak az olvasásban, de nem csak abban. Korábban ugyanis a tekercsek szoros, elválaszthatatlan kapcsolatban álltak a tartalommal. Minden egyes tekercs külön alkotást rejtett magában. Ezzel szemben a kódexek már több munkát fogtak egybe. Később megjelentek a bekezdések, melyek szövegegységeket alkottak, ez a fogalom pedig már a hypertext környezetében is fontos szerepet játszik. A kódex már új gesztusok elsajátítását és a korábbiaktól eltérő olvasási stratégiát követelt meg a beavatottaktól, alapvetően az írni, olvasni tudó klerikális személyektől, és ez Gutenberg találmányának hatására sem változott meg, csak idővel egyre többen rendelkeztek olvasási kompetenciákkal. Végezetül térjünk ki arra a részletre is, hogy a szöveg testének is szerepe van a megváltozott olvasási szokásokban (Mangen 2008). Az olvasás multiszenzoros aktivitás, mivel a lapozás és a könyv tartása során a tapintás és fogás a domináns, és ez a haptikus percepció része az olvasásnak. A képernyőről való olvasás azonosíthatatlan távolságra történik a szövegtől.

E-könyv, a könyv evolúciója, revolúciója vagy restaurációja?

Új forradalmat, de egyben visszarendeződést is hozott az olvasás területén a hagyományos könyv szimulációjaként értelmezhető e-book. Az e-könyv megjelenése, az e-tinta és e-papír a gutenbergi hagyományt másolja. Amikor kritikus tömegben átszőtték a társadalmat a dedikált e-könyv-olvasó készülékek 2008 után, „világossá vált, hogy egy teljesen új könyv alakiság és szöveg disztribúciós platform lépett be az információtechnológia vezérelte elit- és mindennapi kultúrába. Hirtelen megteltek a hazai elektronikai szakboltok és mobilszolgáltatók ügyfélszolgálatai az e-bookok széles kínálatával.” (Kerekes 2012). Kerekes Pál szerint az internet és az elektronikus könyv tartalmát megjelenítő, alapvetően dedikált eszközök „átalakítják a tudás és a műélvezet megszokottságait. A gazdag és nemes hagyományú nyomtatott könyv kizárólagossága megszűnt. A szövegek az internetre kerülnek, olvasásukhoz innovatív készülékek szükségesek. A képernyő napi életünk részévé vált, a betűáradatot elektronikusan kapjuk, digitálisan továbbítjuk.” (Kerekes 2012).

A fejezet alcímében azt ígértük, hogy evolúcióról vagy forradalomról értekezünk. Sokkal inkább azonban visszarendezésről beszélhetünk. Az e-könyv ugyanis alapvetően nem használja ki a hypertextualitás lehetőségeit, és a lineáris olvasást támogatja, szemben az okostelefonokkal és a tabletekkel, melyek nagyobb élményszerűséget biztosítanak, a korábban bemutatott okok miatt azonban kevésbé képesek lehorgonyozni az olvasót.

Tenyérből olvasók

A 2010-es évektől az okostelefon és tablet modellek megjelenésével az eszközök tudása is nőtt, miközben a szoftverfejlesztők normákat szabtak az eszközöket tervező mérnököknek és felügyelték azok betartását. Fontos szemponttá vált az élményszerűség biztosítása, így az online tartalmak az informálódás mellett egyre gyakrabban a szórakozást is szolgálták. A készülék felhasználói felülete (Graphical User Interface – GUI) mind nagyobb méretű és felbontású kijelzőn foglalt helyet.

A szövegolvasás témájához szorosan kapcsolódik a képek olvasásának (befogadásának) folyamata is. Hasonlóképpen, az online környezetben átalakul a szerző funkciója is, távolivá válik, gyakran másodlagos a szerepe az alkotásban. Ez már a kollektív szerző diadalának korszaka. Különösen érvényes ez a közösségi média környezetére, ahol a mindennapi felhasználók játszanak domináns szerepet a tartalom létrehozásában, kiegészítik, kibővítik, vagy éppen átírják az eredeti alkotást. Eközben a műalkotások befogadásának módja is átalakult, hiszen a technológia és a szoftver gyakran hatással vannak rá, kereteket szabnak, vagy éppen szabadságot adnak az egyéneknek, hogy térjenek el a korábban megszokott stratégiáktól. Más szóval, az alapvető különbség az, hogy a műalkotások befogadói interaktivitást és proaktív jelenlétet igényelnek.

Kijelenthetjük, hogy az interaktivitás az online kontextus egyik kulcsfontosságú eleme, megkerülhetetlen kvalitása és fokmérője az online világnak. Hasonlóképpen fontos kiemelni, hogy az első hypertextuális és hypermediális alkotások azért nem hoztak jelentős változást a művészetben, mivel technikailag bonyolult volt a befogadásuk, alacsony szintű volt az élményszerűségük. Azon tartalmak válnak ugyanis népszerűvé online, melyek befogadása mindennapi infokommunikációs eszközök segítségével, a felhasználók által már korábban elsajátított módon, rövid idő alatt történik.

Az új típusú írásbeliség már egyenrangú szerepet szán a szöveg mellett a képeknek és azok speciális szegmenseinek, az emojiknak és a mémeknek, így az ilyen típusú, szöveges és képi információ befogadása a korábbiaktól eltérő befogadási stratégiát igényel.

A tenyérből történő olvasás során a befogadó figyelme megoszlik. A számítógép nagy képernyőjén megjelenő tartalmak a hordozható eszközökön a tartalom vizuális megjelenése még sűrítettebb, így fokozódik a böngészés és szkennelés, a befogadás viszont nehezebbé válik. Ilyen módon a linearitással is szakító, interaktív tartalmak kevésbé használhatók a tudás megszerzése során, mint a nyomtatott vagy e-könyvek.

Irodalom

Balázs Géza 2007. Az informatika hatása a nyelvre. In: Bárdosi Vilmos (szerk.): Quo vadis philologia temporum nostrorum? Tinta Könyvkiadó, Budapest. 23–42.

Benedek András 2019. A New Paradigm in Education: The Priority of the Image In: Benedek András – Nyíri Kristóf (szerk.): Vision Fulfilled: The Victory of the Pictorial Turn. Hungarian Academy of Sciences, Budapest University of Technology and Economics, Budapest.

Coy, Wolfgang 2002. A számítástechnika változó szerepe a kommunikációban In. Nyíri Kristóf (szerk.): Mobilközösség – mobilmegismerés. MTA Filozófiai Kutatóintézet, Budapest. http://mek.oszk.hu/10100/10132/10132.pdf

Forgó Sándor 2014. Tanulás és az új médiumok. EKF Líceum Kiadó, Eger.

Józsa Krisztián – Steklács János 2012. Az olvasás tanításának tartalmi és tantervi szempontjai. In: Csapó Benő – Csépe Valéria (szerk.): Tartalmi keretek az olvasás diagnosztikus értékeléséhez. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Kálmán Anikó 2016. The meaning and importance of Thomas Kuhn’s concept of ‘paradigm shift’. How does it apply in Education?  Opus et Educatio 3: 96-107.

Kerekes Pál 2012. E-könyvészet a könyvtárosképzésben. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás: 379–386.

Komenczi Bertalan 2009. Elektronikus tanulási környezetek. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.

Komenczi Bertalan 2013: Elektronikus tanulási környezetek sajátosságai – elméleti megközelítések és modellek. In: Benedek András, Golnhofer Erzsébet (szerk.): Tanulmányok a neveléstudomány köréből. Tanulás és környezete.  MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság, Budapest.

Liubinienė, Vilmantė – Keturakis, Saulius 2014: The Genre is the Message, or about Genres of New Media Narratives. Inter-Disciplinary.Net. A Global Network for Dynamic Research and Publishing Session 9b: Narrative and New Media 6th Global Conference: Storytelling. http://www.inter-disciplinary.net/probing-the-boundaries/wp-content/uploads/2014/04/vilmantestorypaper.pdf

Mangen, Anne 2008. Digital fiction reading. Haptics and immersion. Journal of Research in Reading 4: 404–419.

Molnár György 2010. A technológia és hálózatalapú alapú tanulási formák és attitűdök az információs társadalomban, különös tekintettel a felsőoktatás bázisára. Információs társadalom: Társadalomtudományi folyóirat 3: 61-76.

O’Hara, Kenton – Sellen, Abigail 1997. A comparison of reading paper and on-line documents. In: Proceedings of the ACM SIGCHI Conference on Human factors in computing systems. ACM, 335–342.

Ong,Walter 1982. Orality and Literacy. The Technologizing of the Word. Methuen: London – New York.

Pléh Csaba 2015. A tanulás és gondolkodás keretei. A népi pszichológiától a gépi pszichológiáig. Typotex, Budapest.

Tószegi Zsuzsanna 2009. Az olvasás trónfosztása. Adalékok a könyvből, illetve a képernyőről való olvasás kérdéséhez. Könyv és nevelés 2. http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuId=125&action=article&id=1023

Trend, David 2010. The End of Reading: From Gutenberg to Grand Theft Auto</I> (Counterpoints). Peter Lang, New York.

[1] 2002-től a számítógépes kijelzők sztenderd felbontása, az eXtended Graphics Array (XGA) már 1024×768 képpont, és ehhez társuló nagy frissítési frekvencia volt.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x