Aki egy kicsit is képes volt a hétköznapi internethasználat sodrából kiszakadni, és rácsodálkozni arra a közműre, amely mindennapjainkat befolyásolja – munka, tanulás, szórakozás, kapcsolattartás révén -, feltette már a kérdést: hogyan is jött létre, mi működteti? Ilyenkor elindulnak személyes csaták a történelmi emlékek feltárásának harcmezején, részleges győzelmeket követően azonban ezek elpihennek. Ám most lesz egy kötet, amely felvállalja a teljes összefoglalás feladatát és fényt derít a múltra! Már önmagában is megfelelő ígéretet jelentett.

Az „online” vagy régebben „on-line” eredeti jelentése: vonalban, gyakorlatilag pedig az adott kommunikációs eszköz hálózatra csatlakoztatottsága. Mára a fogalom tényleges jelentéstartalma kibővült. „Online lenni” egyet jelent valamilyen dinamikusan változó, bővülő információs-kommunikációs állapottal, mint ahogy némelyik mozifilm igyekszik ezt képekben is kifejezni. Vajon egy ilyen folyton alakot váltó, egyik pillanatról a másikra átalakuló közegről hogyan lehet „off-line” – hálózatról leválasztott, zárványszerű, kötött – formátumban értekezni? Ez roppant érdekes kihívás, amellyel a szerzőnek meg kellett küzdenie.

A kötet nem lexikon, de lexikális tudást is ad. A könyv nem lineáris történet-közlő, ám egy komoly történeti vezérvonalra épít. Nincsenek benne végeláthatatlan fejezetekre szabdalt monolitikus szövegtestek, helyette rövid szakaszokra tagolt, értelmesen összefoglalt bekezdések, közel félezer oldal hosszan. A szerző az akadémiai hagyományokra hivatkozik a nyomtatott közreadás indoklásában, ugyanakkor az online élő olvasók kedvében is jár a kötet szerkezete által.

A könyv előszavában az olvasó felkészítést kap arról, milyen feltételrendszerben született meg a mű: „A kötet tárgya”, „Választott perspektíva”, „Feltételezések”, „A kötet szerkezete” stb. A köszönetnyilvánítás és a bevezetés után következnek a nagyfejezetek, amelyek összesen 54 kisebb fejezetet foglalnak magukba.

A „Nulladik rész, A hálózatok elmélete és a számítógépek története” rész egyfajta alapozó, felkészítő azok számára, akik most csöppentek bele az internet online világába. Az elméleti erősítés a königsbergi hidakkal és a hálózati topológiával kezdődik, felidéződik a „hatlépésnyi távolság” témakör, amelyet Barabási-Albert László Behálózva című kötete mutatott be elsőként. A hálózat-technológia egyes elemeinek rövid ismertetésén keresztül az internetre (világhálóra) való műszaki csatlakozás akadályai elhárulnak az olvasó számára. Ezt követően kerül sor a számítógépek fejlődéstörténetére, kezdve a digitális számítógépek születésétől az okostelefonokig, mint „a legszemélyesebb számítógépekig”.

Ahogy elhagyjuk a „Nulladik részt”, úgy kapcsol a szerző nagyobb fordulatszámra, és bombázza az olvasót tényekkel, adatokkal, információkkal. Az „Első rész, Az ARPANET-től az internetig” szakaszban találkozhatunk „magányos hősökkel” – azokkal, akik már a technológiai lehetőségek előtt kigondolták a mai internet bizonyos változatait. Az ARPANET, minden hálózatok első, széles körben működőképessé vált verziója külön alfejezetet kapott. Megismerhetjük Az ARPANET-tel párhuzamosan fejlesztett, „különutas” hálózatokat, a TCP/IP protokoll fontosságát a hálózatok közötti adatcsere érdekében. Mindezek mellett azonban kezd kirajzolódni, hogy az egyre több embert elérő hálózati lehetőség miként kap kommunikációs feladatkört, hogyan ébrednek rá a felhasználók a ténycserélés lehetőségére.

A „Második rész, A világháló” igyekszik azt az internetet megmutatni, amelyet mi ismerünk, ám a meghatározó kezdeti időszakot is tárgyalja. A magányos hősök mellé megkapjuk a „vizionáriusokat”, vagyis a kezdeti korszak kulcsponti szereplőit, mint például Tim Berners-Lee rövid életrajzát. Az ő hatásuk köszön vissza a hipertextben, az első böngészőprogramokban és web-szerverekben. A szerző külön alfejezeteket biztosít a „virtuális valóság”, „interaktivitás”, „sebesség”, „hitelesség” témák kifejtésére. A felhasználói közösség időben és minőségben formálódik e szakaszok oldalain: az Amazon és eBay a kereskedelmi szokásokat alakította ki és át, az MP3 a zenehallgatást, majd a digitális tartalomfelhasználást; a tartalomkeresést a Google. Betekintést kapunk a szerzői jog és az internet vívódásaiba, hogyan alakultak ki új kommunikációs megoldások (vlog, blog-írás, másodlagos írásbeliség, újmédia, olvasás minden felületen, a Gutenberg-galaxis hatalomvesztése).

A „Harmadik rész, A web 2.0 és a közösségi média” fejezettel érünk el a majdnem jelenbe (a kézirat 2018-ban készült). A web 2.0 a minket körülvevő internetes közeg. Ahogy ezt máshol megfogalmazták, az 1.0 internet csak olvasható volt a széles tömegek számára, a szintlépés akkor következett be, amikor az olvasás mellé megjelent a szabad írás, tartalomközlés lehetősége. A korszakot jellemző szereplők: Steve Jobs, Larry Page és Sergey Brin, Mark Zuckerberg. A web 2.0 a közösségek hálózata. Fölvetődik a kérdés, hogyan hat a társadalmi rétegekre a korlátlan(nak látszó) kommunikációs lehetőség, és miként változtatja meg a társadalom a világhálót? A MySpace, a Facebook, a YouTube olyan szolgáltatások, amelyek óhatatlanul bizonyos értékrendeket képviselnek sok millió vagy milliárd felhasználó számára. Mindezt úgy, hogy a résztvevők flow-élménye a lehető legnagyobb legyen. Ezek mellett szó esik a közösségi játékokról, a WikiLeaksről, a felhasználók tömegeit befolyásoló influencerekről, a politikai kihatásokról és kitettségről, a mémekről és a 15 klikk hírnévről, a kiterjesztett valóságról, az okostelefonok kommunikációs forradalmáról, az e-learning-ről és az e-közigazgatásról.

Az „X. rész, A jelen és a jövő kihívásai” fejezet már a címével is kifejezi, hogy a feldolgozott témakör meglehetősen képlékeny, nehezen megragadható. A szerző ebben a szakaszban arra vállalkozott, hogy a jelen időszerű kérdéseit és a jövő lehetséges válaszait megtalálja, azonban teljesen korrekt módon felhívja az olvasó figyelmét a megoldás bizonytalanságára. Amit ma biztosnak látunk az interneten, holnapra már gyökeresen átalakulhat vagy megszűnhet. Így inkább érdemesebb az irányzatokra összpontosítani, ebben ad támogatást a könyv utolsó szakasza. Olvashatunk az álhírek problémaköréről, az ember-gép párbeszédben alkalmazott csevegő robotokról vagy chatbotokról, egy új info-társadalmi felosztásról (digitális írástudók és idegenek), netsemlegességről, közösségi finanszírozásról és közösségi gazdaságról, a Big Data-ról, a személyek és társadalmi csoportok megfigyeléséről, okosvárosokról. Ahogy a szerző jelezte, ez a fejezet csak kiragadott, tudatosan válogatott kérdéseket tudott megnevezni, így a kötet kéziratának lezárása óta felemelkedett témák közül egy bővített kiadásba mindenképpen bekerülhetne a „dolgok internete, Internet of Things, IOT”, illetve a mesterséges intelligenciák jelentette lehetséges társadalmi kihívások is.

Az „Utószó, Egy kulturális kísérlet” az olvasótól történő egyfajta elszakadási kísérletnek tekinthető. A világháló történetét, hatásait bemutató kötetet abbahagyni lehet, befejezni nem. A folytatás lehetőségét fenntartja a szerző, miközben az időre és az érdeklődő műértőre bízza a kísérlet kiértékelését: az írásmű nyomtatott vagy elektronikus változata marad-e elérhető az internetet használók következő nemzedéke számára?

Az ismertetés elején megfogalmazott várakozásokat eltérő módon teljesítette be a kötet. Az internet történeti áttekintése kerek, lezárt egész. Az online-világ bemutatása e szövegformában hatalmas munka, amely egyben rávilágít a szerző felkészültségére. Mindenképpen előnye a könyvnek, hogy az alfejezeti nem ragadnak le egy-egy témánál hosszabb időre, hanem megfelelő kiindulópontokat képeznek ahhoz, hogy immár a világhálón keresztül folytatva a kutatást, elmélyíthessük tudásunkat. Szűts Zoltán munkája sikeres vállalkozás, amely minden érdeklődő számára fontos tudásgyűjtemény és ugrópont is egyben. Természetesen a szerző magára vont egy életen át tartó feladatot is: a folyamatos bővítést és történelmi nyomkövetést. Ezek talán már túlmutatnak egyetlen ember alkotóképességén és munkabírásán, így valószínűsíthető, hogy a következő, bővített kiadást már digitális enciklopédisták írják és szerkesztik majd.