Skip to main content

Olvasóvá nevelés az iskolában társasjátékkal –  a virtuális világban

Málnási Ferenc - 2021. 12. 13.

A nyelv az emberi kommunikáció, a gondolkodás és a tanulás közege, előfeltétele. Az irodalom mint nyelvi művészet a kultúra egyik fő hordozója és megújítója, pedagógiai szempontból a szövegértési és szövegalkotási képességek fejlesztésének egyik legátfogóbb és leghatékonyabb eszköze. Anyanyelvi nevelésünk alapvető feladata az anyanyelvi kompetencia fejlesztése, azzal a céllal, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő szinten birtokolják a szóbeli és írásbeli kommunikációs képességet, hogy az egyén önállóan és másokkal együttműködve képes legyen a verbális, valamint a nem verbális (hangzó és képi) kommunikáció eszközeinek, kódjainak, üzeneteinek megértésére és feldolgozására.

Az olvasás problémája a szövegértéssel és -értelmezéssel szinte határtalan, A „könyvet”, a „szöveget” ketten alkotják, az író és az olvasó, Kosztolányi szerint a szövegben levő jelentés egyrészt a műben él, másrészt az olvasóban, s az író gondolata éppoly fontos, mint az olvasó válasza, a szöveg megértése interakció a szerző és az olvasó között.

Több kutató, pl. Marshall McLuhan a  Gutenberg-galaxis, azaz a könyvkultúra pusztulása miatt aggódik, amiatt,  hogy a könyvkultúra helyét lassanként átveszi vagy már át is vette a képi kultúra. Szerinte az írásbeliség a mag linearitásával hatással volt az emberi gondolkodás kifejlődésére, ám az írásbeliség hanyatlása az emberi gondolkodás hanyatlását eredményezi. Elgondolkoztató vélemény, mert a nyelv és a gondolkodás, az olvasás-írás és a gondolkodás, maga a beszéd, csak az emberre jellemző.

Van-e az olvasásnak jövője? tette fel a kérdést az IRA (International Reading Association – Nemzetközi Olvasási Társaság  1989. évi kongresszusán). A válasz igenlő volt, annak ellenére, hogy az olvasás  –  az oktatási reformok és a számítógépek, videók, internet, mobilok  korában –  valóban válaszút előtt áll. Olvasni  pedig szükséges, s az  lesz a jövőben is (A Jászó Anna 2003: 167).

Anyanyelvi oktatásunk

Anyanyelvi oktatásunknak feltétlenül meg kell őriznie eredményeit, de a jövőben újat kell nyújtania. A tanulók számára a középpontba kell helyezni a nekik írt regényeket, de a mindennapi élet olvasmányait is, folytatni kell az iskolai közös olvasást, s a gyermekeket érő mindenféle kulturális hatásokra is oda kell figyelni. Petőfi S. János szerint „az iskolai oktatásnak lépést kell tartania a kommunikációs médiumok fejlődésével, széles körű elterjedésével. Fokozni kell a tanulók érzékenységét a nyelv iránt, aktív tevékenység révén megismertetni velük a szövegeket, növelni bennük az olvasás örömét. Nagy szükség van erre most, ebben a vizuális-manuális információkkal túlzott mértékben elárasztott korunkban. Számolnunk kell azzal, hogy a mai gyerek másképpen hall, olvas, mint mi hallottunk, olvastunk annakidején. Ha ezzel nem számolunk, azokban sem tudjuk ébren tartani az olvasásra való készséget, akikben ez még (!) megvan, nem beszélve arról,  hogyan tudunk készséget, igényt támasztani azokban, akikben (még vagy már)  nincs meg!”

Már Comenius szembe helyezte a hagyományos oktatással a cselekvést: megérteni, cselekedni, beszélni. Anyanyelvünk tanulása mindig egy közösség keretében, segítségével és normái szerint megy végbe. Ugyanakkor a gyermek nem egyszerűen utánoz, hanem alakít, teremt, saját nyelvi rendszert épít fel magának Szende Aladár szerint is az anyanyelvi oktatás alapvető módszertani egysége a feladat, a céltudatosan szerkesztett feladat ugyanis mozgásba hozza azokat a lélektani műveleteket, amelynek eredményeképpen születik meg az ismeret a nyelvről, a szabály, a kategória, a rendszerbeli összefüggés. A feladat-technika tökéletesen megfelel tantárgyunk természetének. A nyelvet ugyanis minden beszélő ember a tudatéban, állandó készenléti állapotban, bármikor felidézhető ismeretként tárolja. Tanulóink az iskolába, az óvodába lépés pillanatában ismerik anyanyelvünket, édesanyjuktól már megtanulták azt, nem kell tehát mást tennünk, mint a tudat raktáraiból a részrendszereket felszínre hozni, gyakorlatok segítségével műveleti szintre emeljük és ismeretként tudomásul vegyük.

Tanulóink bevonása

Deme László úgy véli, hogy ez az út a szövegszemlélet jegyében megvalósítható, megoldható. A tanuló a szövegértés és a szövegalkotás gyakorlása közben a szövegélményből (olvasás és hallgatás útján) egyre magasabb szintűeket ért meg, egyre magasabb szintűeket tud létrehozni, az iskolai, a tanári munka feladata, ennek a folyamatnak az irányítása annak a pedagógia elvnek alapján melyet Deme László szövegszemléletnek nevez. A szövegtan oktatási anyag, a szövegismeret a nevelési cél, a szövegszemlélet pedig nevelési elv, nevelői alapállás.

Ha azzal kezdem, hogy egy regény, irodalmi mű a magyar múltunk, műveltségünk szerves része, ismerete szükséges, ha elolvassátok, gazdagabbak lesztek általa. Néhány tanuló megérti, elfogadja.  Egy-két felolvasással, beszélgetéssel, rajzok készítésével felkelthetjük az érdeklődést, bevonhatjuk azokat,  akik elolvasták a művet, pár  érdekesebb részre kérdezzünk rá,  s biztassuk őket,  hogy egy társasjátékkal fogjuk az akciót lezárni. Azzal is csábítottam diákjaimat, hogy kirándulni is elkísérem őket: elmegyünk Nagyszalontára (Arany János). Nagyváradra (Ady Endre), Segesvárra, Fehéregyházára (Petőfi Sándor), Farkaslakára (Tamási Áron), Kolozsvárra, a dévai várhoz, a Székelyföldre, a Nyergestetőre (Kányádi Sándor), a Maros és Olt forrásához, felkeressük az Erdélyben született írók, költők emlékmúzeumát, kegyelettel egy szál virágot helyezünk az emléktáblákra, a hamvaikat takaró sírra. Húsz-huszonöt tanulóval  diáktáborokba is ezért mentünk Erdély különböző tájaira. Sok diákom Gyantán, Körösréven, Gyalun, Mérán és végül Kolozsváron kísért el irodalmi-történelmi kirándulásra, s emlékszik, hogy Adyfalván közösen mondtuk el Az Értől az Óceánig  című verset  – mindannyiunk gyönyörűségére.

Hosszú évek során több házi olvasmányt úgy tanítottam, úgy beszéltünk meg, hogy a magyarórán játszottunk.  Irodalmi társasjátékot készítettem azzal a céllal, hogy a kijelölt műről, olvasmányról kérdésekkel-válaszokkal a művek gondolatvilágát, egy-egy szereplő cselekedeteit idéztük fel, rácsodálkoztunk az alkotás nyelvi szépségeire, szóképeire, újra átéltük a szöveg gondolatait, üzenetét…

Hogyan készültek a nyelvi-irodalmi társasjátékok?

A kijelölt mű szövege alapján kérdéseket-válaszokat tartalmazó „forgatókönyvet” készítettem el, ennek alapján vezettem az órát. 50–80 kérdés válaszait egy A4-es lapon 4/4 mezőben helyeztem el (természetesen különböző lapokra), melyeket kiosztottam a diákjaimnak. A nagyobb osztályokban kettévágtam az A/4-es lapot, így egy-egy diáknak négy válasz jutott. Az A/4-es lapok másik példányán megszámoztam a válaszokat, cédulákra vágtam és sorba állítva magamnál tartottam. A játék elején arra kértem diákjaimat, hogy figyelmesen olvassák el a lapjukon található szavakat, mondatokat, szöveget, amelyek a játék során feltett kérdésekre adandó válaszok. Ezek első látásra érthetetlenek, de a játék során a helyükre kerülnek. Feltettem az első kérdést, amelynek megválaszolására jelentkeznie kellett annak a tanulónk/játékosnak (csak annak), aki a saját lapján felismerte, felfedezte a feltett kérdésre a választ. Ha válasza helyes volt, megkapta tőlem a kérdésnek megfelelő, megszámozott cédulát, ezt ráhelyezhette a lapja megfelelő mezejére.  Ha a kérdés elhangzása után 10-15 másodpercig nem érkezett válasz, a kérdést bárki megválaszolhatta, de a cédulát a tulajdonosa már nem kapta meg.  A játék végén megismételtem a válasz nélkül maradt kérdéseket, vígaszdíjként a tulajdonosa is megkapta a céduláját.  Nyert az a játékos, aki a lapján szereplő mind a  négy/nyolc válaszára megkapta a megszámozott cédulát.

Az V-VIII. osztályosoknak és a IX-XII.-es diákoknak készült nyelvi-irodalmi társasjátékaink ma is készen állnak, játékosokra, olvasókra várnak:

Petőfi Sándor: János vitéz (I-II-III.)

„szép Erdély regényes bércein…” (Petőfi Erdélyben született versei)

Arany János:  Toldi (I-II.)

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

Kazinczy Ferenc: Nyelvújítási szavaink, kifejezéseink…

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Az aranyember

Madách Imre: Az ember tragédiája

Mikes Kelemen: Törökországi levelek

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Kós Károly. Varju-nemzetség, Budai Nagy Antal históriája

József Attila:  Csak az olvassa…   (József Attila versei)

„A gimi, gimi,  ilyen volt” (Diáknyelvi szavaink)

Irodalmi bölcsőink  Erdélyben (Erdélyben született írók,  költők)

Hargitai irodalmi bölcsőink (A  Hargita Népe  honlapján)

Az interneten is megtalálhatók: Lúdas Matyi, Toldi,  Diáknyelvi szavaink, Irodalmi bölcsőink Erdélyben.

 

Szakirodalom:

A.Jászó Anna 2003. Csak az ember olvas. Az olvasás tanítása és lélektana. Tinta, Bp.

Balázs Géza 1994. Szövegtani gyakorlatok, vázlatok és tanulmányok. ELTE, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Balázs Géza 2007. Szövegantropológia. Szövegek többirányú megközelítése. Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely, Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Kht., Budapest.

Balázs Géza–Benkes Zsuzsa 2001. Magyar nyelv a gimnáziumok és a szakközépiskolák 9. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Balázs Géza–Benkes Zsuzsa 2002. Magyar nyelv a gimnáziumok és a szakközépiskolák 10. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Balázs Géza–Benkes Zsuzsa 2003. Magyar nyelv a gimnáziumok és szakközépiskolák 11. évfolyama számra. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Balázs Géza–Benkes Zsuzsa 2004. Magyar nyelv a gimnáziumok és szakközépiskolák 12. évfolyama számra. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Balázs Géza–Benkes Zsuzsa 2006. Magyar nyelv a gimnáziumok és a szakközépiskolák érettségire készülőinek. Az önálló felkészülés útjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

Bánréti Zoltán 1996. Nyelvészeti kutatások és oktatás Pécs.

Benkes Zsuzsa-Nagy L. János-Petofi S, János 1996.Szövegtani kaleidoszkóp I. Antológia,  NTK, Bp.

Deme László 1980. A szövegtan, a szövegismeret és a szövegszemlélet az anyanyelvi nevelés rendszerében Magyar Nyelvőr. 1980. 332-340.

Péntek János 1995. Anyanyelvű oktatás és az anyanyelv oktatása Erdélyben MNYT, Bp.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x