Skip to main content

Netspeak, e-nyelv, digilektus. Netnyelvészeti áttekintés

Veszelszki Ágnes - 2015. 08. 31.

A digitális kommunikáció fontosabb jellemzői

Az interperszonális kommunikáció helytől és időtől egyre inkább függetlenné válik, felgyorsul. Emellett az internetkorszakban az információmennyiség a korábban tapasztalthoz képest elképzelhetetlen mértékben és sebességgel nő. Ez a tudásáradat az átláthatatlan, feldolgozhatatlan információmennyiség miatt egyrészt erőteljes bizonytalanságérzetet okoz, másrészt viszont azt az érzést is keltheti a netfelhasználóban, hogy minden információ online elérhető, csak ismerni kell a keresés és szelekció megfelelő módját. A keresni tudás pedig a legegyszerűbb megfogalmazása annak a tudásfajtának, amely a 2000-es évek társadalmának egyik kulcsfogalma: a médiakompetencia. A tudásalapú társadalom folyamatos rugalmasságot, élethosszig történő tanulást igényel az individuumtól.

Új keresési technikákat alkalmazunk: miközben korábban egy információt a megfelelő szótár, lexikon, enciklopédia vagy szakkönyv fellapozásával érhettünk el, addig ma (legalábbis a felületesebb tájékozódáshoz, az első információk megszerzéséhez) elegendő valamelyik keresőportált használni. Hatalmas kollektív tudás halmozódott fel a közösen szerkesztett Wikipédián. A wiki a web 2.0 tipikus megjelenési formája: olyan online tudástár, amelyet a használói nemcsak olvasni, hanem akár szerkeszteni, átalakítani is tudnak. E közösség szerkesztette oldalakkal kapcsolatban (is) gyakran felmerül a hitelesség kérdése. Az online tudás nem minden esetben megbízható, mivel nem mindig ismert a szerző, a forrás, az aktualitás; az információhalmaz pedig nem kontrollált: bárki közzétehet szinte bármit. A tudás forrása megváltozik, tehát forráskritikára van szükség. Az új médiakompetencia azt is tartalmazza, hogy a nethasználó mely információkra tekint kritikusan, melyeket fogad el valósként.

Nem csupán a szövegek megbízhatósága, hanem a szövegalkotási és -olvasási mód is megváltozott a gépi szövegbeviteli, valamint az internetes szövegkiadás következtében. A számítógép ugyan az írógép billentyűzetével rendelkezik, de a szöveget nem közvetlenül a papírra írjuk, a protoforma a gépben marad. Az anyagtalanság miatt lehetséges a nyomtalan törlés, a beszúrás, a nem lineáris szerkesztésmód. A korábbi lineáris olvasási mód helyett a cirkuláris olvasás a jellemző a hiperlinkes összekötésekkel létrejött szövegek befogadására. Az információs társadalom alapkövetelménye az elektronikus írástudás (electronic literacy). A digitális írástudás egyik oldalról az elektronikus eszközök kezelésének kompetenciáját, másik oldalról viszont a digitális média nyelvhasználati jellegzetességeinek ismeretét jelöli.


Szelfi Tinódi Lantos Sebestyénnel

A digilektus és szövegműfajai

A nyelvváltozatok rendszerében a digitális kommunikáció hatására megjelent egy új nyelvváltozattípus. A digilektus az elektronikus (digitális) média nyelvhasználati módja, a számítógép vagy más digitális eszköz közvetítette kommunikációra jellemző új nyelvváltozat.

A kommunikáció történetében mindig új kapcsolattartási formák alakultak és alakulnak ki. Korábban soha nem állt rendelkezésünkre annyi médium a másokkal való kapcsolattartásra, mint jelenleg. E sokszínűség naponta többször is választás elé állítja a felhasználót: kit milyen módon érjen el, a választott médium milyen hatással lesz a szövegproduktumra.

A digitális műfajok alakulását áttekintve azt figyelhetjük meg, hogy az aszinkron formák helyett a szinkron típusúak erősödnek meg (egy lehetséges változási sor: e-mail, fórum > cset, blog > tweet, poszt). E pluralizáló folyamatban a korábbi technológia vagy műfaj is párhuzamosan tovább él, csupán jelentősége csökken, elsődleges szerepét újak veszik át. A gyorsaság követelménye miatt egyre rövidebb formák alakulnak ki. A szövegterjedelem csökkenésére példaként szolgálhat egy technikai újítás: a Facebook 2015 nyarán vezeti be azt a funkciót, amely minden ismerős születésnapjára egy üzenetben emlékeztet, az értesítésre mindössze egyetlen karakterrel – egy 1 számjeggyel – válaszolva a „Happy birthday!” (Boldog születésnapot!) üzenetet küldi el a közösségi oldal a születésnaposnak. A nagy elbeszélések (a terjedelmes műfajok) elhallgatnak, helyükre a sokféle hangú, szubjektív és a mindennapi életet tematizáló mikroelbeszélések lépnek.

A digitális kommunikáció szövegeinek jellemzői

A digilektus többek között pragmatikai-szövegtani, lexikai, grammatikai és formai szempontokból jellemezhető. A digitális változás nyelvi velejárói között leggyakrabban a képi információ bevonását, a beszéltnyelviség erőteljes hatását és a spontán írásbeliséget említik. A vizualitásnak a korábbi kommunikációs korszakokban megszokottnál sokkal nagyobb szerep jut.

A pragmatikai-szövegtani tulajdonságok közül kiemelhető a fatikus (kapcsolattartási) funkció jelentősége. Az internetes kommunikációban fő motivációs tényező az információgyűjtés mellett a figyelemfelkeltés, túlzóan megfogalmazva a narcisztikus önreprezentáció. Ez szolgál magyarázatul arra, hogy a fatikus elemeknek, a nyelvi rituáléknak (a köszönésnek, a kapcsolat felvételének és lezárásának, a köszönetmondásnak) kiemelt szerepük van a digitális kommunikáció magán jellegű szövegeiben.

A témakifejtés általában nem egyszerű lineáris tematikus progresszióval történik, különösképpen jellemző ez a szóbeli társalgásra hasonlítható csetelésre. A tematikus szálak egymásba fonódnak, az egyes fordulók között ugrásszerűek a váltások. Sajátos jelölése is kialakult annak, ha ugyanaz a beszélő fordulóváltás nélkül két témához is hozzászól: kétszeres perjellel választják el egymástól a szövegalkotók a tematikus egységeket. Ez nem csupán egy-egy vizsgált szövegíró „idiolektusához” tartozó elem, hanem több szövegben is előforduló jellegzetesség.

A digilektus lexikai-grammatikai jellemzői között az informatikai szakszókincs általános használatúvá válását, az idegen (elsősorban angol) nyelvi hatást, illetve a neologizmusok gyakori jelenlétét dokumentálhatjuk. A neologizmus új vagy újszerűen használt nyelvi kifejezés; a netologizmus kifejezés pedig az internetes nyelvhasználatban keletkező, a neten előforduló neologizmusokat jelöli. Kifejezetten az internet nyelvhasználati sajátosságai között tartják számon a netspecifikus akronimák és a gesztusleíró kifejezések, verbális szmájlik megjelenését. Külön szócsoportot alkot a számítógépes játékosok nyelve, az ún. gamerszókincs. További szókincs-csoportosítási módot jelent a számítógépes szövegműfajok szerinti tagolódás. Vannak kifejezetten az e-mail kommunikációra jellemző szavak, a blogoláshoz, a fórumhasználathoz, a cseteléshez kötődő lexikai elemek, ugyanígy a közösségi oldalak használata során is kialakulnak neologizmusok.

A digilektus grammatikai tulajdonságai közé sorolhatjuk a beszélt nyelvi, néhol redukált grammatika használatát. A redukált grammatikai szerkezetek a beszélt nyelvi társalgáshoz közelítik e szövegeket: a szövegproduktumok megértéséhez a kontextusra és a beszédpartnerek közös előismeretére van szükség. Ezzel ellentétes irányú jelenség a redundancia, a kommunikáció sikerességének többszörös nyelvi elemmel való biztosítása, a túlírásnak is nevezett jelenség.

Az internet nyelvével foglalkozó szerzők a csetkommunikáció konstitutív sajátosságai között sorolják fel a rövidítések és az akronimák használatát. A rövidítések és a netspecifikus mozaikszók rendszerint egyszerűsítésre és időnyerésre szolgálnak, azaz arra, hogy a csetelés során a gépelés sebessége nagyjából megközelíthesse az élőbeszédét. A rövidítések egy része egyfajta csoporthoz tartozást is kifejezhet: aki ismeri ezeket a szinte kódszerű rövidítéseket, az a csoport legitim tagja.

A rövidítések egyik típusa a kiejtésbeli lazításból eredő rövidítés. Az internetes írásbeliségre, a digilektusra jellemző alakok (például: nemtom, mittomén, asszem) feltehetőleg a szóbeliségből származnak, és a spontán beszéd kiejtésbeli lazításából erednek. A redukált formák motiváló tényezői elsősorban az egyszerűsítés, a gyorsabb szövegbevitel, valamint egyes esetekben a humor és a találékonyság.

A formai-írástechnikai tulajdonságok közül legszembetűnőbb a helyesírási változatok megjelenése. Szövegeket vizsgálva több esetben is úgy tűnik, hogy a fonetikus írásmód felülírja a helyesírás szóelemző alapelvét (például: mondjuk > mongyuk vagy monnyuk; játszani jáccani). A spontán társalgás fonetikai jellemzőinek írásos átvétele stilizált szóbeliséget eredményez. Ugyancsak ezt támasztja alá a (rendszerint a szövegbevitel gyorsítási szándékából adódó) kisbetűs mondatkezdés.

Viszonylag új helyesírási fejleménynek számít, hogy a nyelvhasználók az egy gondolati – vagy akár fonetikai – egységnek érzett szószerkezeteket, szintagmákat egybeírják: *neröhögj:@; nemáááár :D:D; nekedmegnagyonpirosaszemed.:D:Ddejookéépamugy.:).

A központozás, az írásjelhasználat változásairól a következők mondhatók el: Megfigyelések szerint elsődlegesen a tagoló funkcióval rendelkező, de emocionális intonációt nem hordozó írásjelek maradnak el a (cset)-szövegekben. A vessző főként a gondolategységek, nem pedig a hagyományosan, grammatikai értelemben vett tagmondatok határát jelöli. A pont mint mondatzáró írásjel az esetek nagy részében elmarad. Az emocionális intonációt írásban jelölő felkiáltójelet rendszerint kiteszik a szövegírók, illetve a kérdő modalitást jelölő kérdőjelet sem hagyják el a megnyilatkozásokban. Előfordulhat, hogy minden mondat(szerű egységet) emotikon zár.

Az emotikonhasználat is a vizualitás hangsúlyos szerepére utal. Az emotikon a digitális kommunikációban érzelmek kifejezésére szolgáló jel(sorozat). Az elnevezés az angol „emotion” ’érzelem’ és „icon” ’jel, ikon’ szavak összevonásával jött létre. Elsődlegesen a számítógépes írott kommunikációban alkalmazzák, de egyre gyakrabban előfordul kézírásban is. Két típusát különböztetjük meg: az írásjeles és a képszerű emotikonokat. Újabb lehetőség az érzelmek és a reakciók digitális kommunikációban történő érzékeltetésére az animált mozdulatsorokat bemutató reakció-gif-ek használata.

A képekkel történő kommunikációhoz tartoznak a mémek, az interneten gyorsan, megosztással vagy továbbküldéssel terjedő, rendszerint humoros digitális tartalmak. Alapja lehet vicc, pletyka, kép, weboldal, hivatkozás, (ál)hír, poénos szófordulat (catchphrase) is, mindezeknek közös jellemzője a gyors, interneten való terjedés. Az internetes mémek változatlanul vagy kisebb-nagyobb változtatásokkal akár évekig is keringhetnek az interneten, ám legtöbbjük élete – a divatjelenségekhez hasonlóan – csupán néhány hétig, legfeljebb hónapig tart.

A digilektus és a nyelvi változás

Felvetődhet a kérdés, hogy a digitalizációhoz kapcsolódó nyelvi változások, a digilektus jellegzetességei megjelennek-e a számítógéptől és okostelefontól független nyelvi környezetben: kézírásban vagy szóbeli társalgás során. Az informális, de kézzel írt üzenetekben, például az órai levelekben (dialóguslevelekben) egyértelműen kimutathatók a csetelés sajátosságai: többek között a rövidítések, az emotikonhasználat írásjelek mellett vagy helyett, a tabutörő szavak leírása vagy kicsillagozása. Hivatalos szövegekben ritkábban fordulnak elő ezek – bár egy-egy diákdolgozatban már megjelentek emotikonok és egyes rövidítések. Ezeken kívül diákok társalgásában olykor hallható egy, betűként kiejtett XD (nevetésre utaló emotikon), LOL (’hangosan felnevet’) vagy OMG (’ó istenem’, óemgéként vagy óemdzsíként kiejtve).

A nyelv folyamatosan változik, és ifjúsági nyelv is létezett a digitális technika előtt – mindezzel korábban is számolni kellett. A fiatalok nem használnak teljesen új nyelvet az idősebbekhez viszonyítva, bár találhatunk olyan témákat – gondoljunk a számítógépes játékokra vagy akár egyes, nem a legnépszerűbb közösségi oldalakra –, amelyekről beszélve az azokkal nem foglalkozók nem érthetik meg a használókat: egyrészt mivel hiányzik a háttérismeretük, másrészt pedig nem ismerik a témakörhöz tartozó, sajátos szókincset.

A gyerekekkel közvetlen kapcsolatban lévő felnőtteknek is célszerű nyitottnak lenniük az újdonságok iránt: ez nem azt jelenti, hogy beszéljenek-írjanak úgy, ahogy a gyerekek, de legalább ismerjék azokat a tartalmakat, amelyekkel a fiatalabbak az interneten találkozhatnak.


 

Irodalom

Androutsopoulos, Jannis K. – Ziegler, Evelyn (2003): Regionalismen in einer Chat-Gemeinschaft. In: Androutsopoulos, Jannis K. – Ziegler, Evelyn (szerk.) „Standardfragen”. Soziolinguistische Perspektiven auf Sprachgeschichte, Sprachkontakt und Sprachvariation. Frankfurt am Main: Peter Lang. 251–279.

Balázs Géza – Bódi Zoltán szerk. (2005): Az internetkorszak kommunikációja. Tanulmányok. Budapest: Gondolat–Infonia.

Bódi Zoltán – Veszelszki Ágnes (2006): Emotikonok. Érzelemkifejezés az internetes kommunikációban. Budapest: Magyar Szemiotikai Társaság.

Brubaker, Jed R. – Vertesi, Janet (2010): Death and the Social Network. Presentation. CHI 2010 Workshopon HCI atthe End of Life: Understanding Death, Dying, and the Digital, Atlanta, GA, USA. http://www.jedbrubaker.com/wp-content/uploads/2010/02/brubaker-vertesi-death-sns.pdf (2014. 01. 21.)

Crystal, David (2001): Language and the Internet. Cambridge: Cambridge University Press.

Hockenson, Lauren (2015): Facebook lets you text ‘1’ to wish a friend a Happy Birthday, so nothing is sacred anymore. The Next Web, 2015. 07. 29. http://thenextweb.com/facebook/2015/07/29/for-new-friends-press-2/

Karácsony András (2002): Individualitás a nomádok földjén. Pillanatképek. In: Nyíri Kristóf (szerk.): Mobilközösség – mobilmegismerés. Tanulmányok. Budapest: MTA Filozófiai Kutatóintézete.

Koch, Peter – Oesterreicher, Wulf (1994): Schriftlichkeit und Sprache. In: Hartmut Günther – Otto Ludwig (szerk.): Schrift und Schriftlichkeit. Ein interdisziplinäres Handbuch internationaler Forschung. 1. Halbband. Berlin – New York. 587–604.

Köhler, Thomas (1999): Methodik und Methodologie der Forschungzur Internet-Kommunikation. In: Frindte, Wolfgang – Köhler, Thomas (szerk.) Kommunikation im Internet. Frankfurt am Main – Berlin – Bern – Bruxelles – New York – Wien: Lang.

Origgi, Gloria szerk. (2006): text-e. Text in the Age of the Internet. Houndmills – New York: Palgrave Macmillan.

Prensky, Marc (2001): Digital Natives, Digital Immigrants. On the Horizon 9/5: 1–6.

Veszelszki Ágnes (2010): Digilektus a lektusok rendszerében. In: Illés-Molnár Márta, Kaló Zsuzsa, Klein Laura, Parapatics Andrea (szerk.): Félúton 5. Az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájának konferenciája. Budapest: ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola. 199−215.

Veszelszki Ágnes szerk. (2012): Netszótár. @-tól a Zukbergnetig. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Veszelszki Ágnes (2015): Érzelemkifejezési módok a digitális kommunikációban: emotikonok és reakciógif-ek. Magyar Nyelvőr 2015/1. 74–85.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x