Pusztay János

Puszay János

Halmai Tamás

Halmai Tamás

Magyari Sára

Magyari Sára

Kövesdy Zsuzsa

Kövesdy Zsuzsa

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Balázs Géza

Balázs Géza

Pomozi Péter

Pomozi Péter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások
#4.
2015. 11. 24.

Lőrincze 100

Lőrincze 100

Bevezetés

Balázs Géza

Emlékbeszéd az 5. magyar nyelv napján

2015. november 24-én ünnepeljük Lőrincze Lajos születésének 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból számos megemlékezés volt. A Lőrinczéhez kapcsolódó előadásokból válogattunk, valamint közöljük a Lőrincze-év eseménynaptárát is.

Tanulmányok

Kemény Gábor

Lőrincze Lajos az írói nyelvhelyességről és a lektorálásról

1970 januárjában – Rákos Sándor „baráti erőszakának” engedve – Lőrincze Lajos előadást tartott az Írószövetség egyik szakosztályának ülésén író és nyelvész kapcsolatáról, és ott felvetette az azóta is aktuális, mindig aktuális kérdést: ha az irodalom nyelve az élő nyelvszokás legmagasabb rendű formája, amely azonban túl is mutat a nyelvszokáson azáltal, hogy az író újítja, gazdagítja, fejleszti a nyelvet, akkor „minden jó, amit az írók írnak?”.
H. Varga Gyula

„Édes anyanyelvünk” – Lőrincze Lajos műsora

A rendszerváltás előtti évtizedekbenLőrincze Lajos nevét az egész ország ismerte, talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy mindmáig ő minden idők legsikeresebb, legelfogadottabb, legismertebb és legelismertebb nyelvművelője. Számtalan cikket, tanulmányt írt, akárcsak a többi nyelvész, ismert-ségét azonban vitathatatlanul a rádiós nyelvművelő, ismeretterjesztő műsorainkköszönhette. Neve fogalommá vált,pedig műsorai mindössze öt percig tartottak. Igaz, negyven éven át, rendületlenül.
Balázs Géza

Lőrincze Lajos öröksége a magyar nyelvtudományban és kultúrában

Fölemelő érzés fölidézni Lőrincze Lajos szellemét Pápán, a református kollégiumban, Lőrinczével vagy „lőrinczéül” mondhatnám: „Megnől az ember szíve…” (Lőrincze 1993: 29).