Recenziók

A mai magyar retorika és beszédművelés (különösen a nyilvános, a média-megszólalás) nagymestere, Wacha Imre a közéleti magyar kultúra eddig összefoglalóan meg nem írt jelenségére, a nonverbális kommunikáció tömör összefoglalására vállalkozott.

Beszédünk számos, részben még mindig rejtett törvényszerűségnek rendelődik alá. Vannak az életben elsajátított, illetve az iskolában tudatosított hangtani, nyelvtani és használati szabályok, és vannak ezeket a szabályokat keresztező, a kimondást finomító további formai kényszerek: az ún. alakzatok.

Történelmük kezdetének új megközelítése a Vasi Szemlében.

(Celldömölk–Budapest: Pauz-Westermann – Inter – PRAE.HU. Kiadó, 2009. 302 o.)