Anyanyelvű Európa – Észtországban
Áprilisban Észtország Väike-Maarja nevű kisvárosában egy konferencián vettem részt, amelynek címe: Emakeelne Eesti, emakeelne Euroopa (Anyanyelvű Észtország – Anyanyelvű Európa).
Áprilisban Észtország Väike-Maarja nevű kisvárosában egy konferencián vettem részt, amelynek címe: Emakeelne Eesti, emakeelne Euroopa (Anyanyelvű Észtország – Anyanyelvű Európa).
Sokféle szobrot, emlékművet láttam már életemben szerte a nagyvilágban. Emeltek és emelnek szobrokat híres embereknek, az ismeretlen katonának, háborús hősöknek, világrengető eseményeknek. Ám olyat, hogy egy hangot (betűt) tiszteltek volna meg szoborral, még sehol nem láttam – Sziktivkáron kívül.
Szeptember 26-án tartják a nyelvek európai napját – immár jó egy évtizede. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy legalább ezen a napon gondolkodjunk el azon, mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a világ nyelvi és kulturális sokszínűsége fennmaradjon, vagy legalábbis a jelenleginél kisebb ütemben pusztuljon.
Széchenyi István azzal a céllal javasolta a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását, hogy a tudományt és a művészeteket magyar nyelven lehessen művelni.
Szinte fizikai fájdalmat okoz, amikor a közszolgálati rádió és televízió műsoraiban egyik-másik hivatásos bemondót, riportert hallgatom.
Egyik kedvenc éttermem egy kis horvát faluban van a nyugati határszélen.
Folytatódik Pusztay János rovata az E-Nyelv Magazinban:
Pusztay János Prima Primissima díjas nyelvész rovata ezentúl minden hónap első napján jelentkezik a www.e-nyelv.hu-n. Most:
Az ünnepek alatti és közti nagy zabálás (Marco Ferreri) idézte föl bennem egy szibériai lakoma emlékét, amiről még annak idején készítettem feljegyzést. Most ezt osztom meg a kedves olvasóval.