Világunk a számok bűvöletében él, a pénz világa manapság mindent átsző. Kiárusítások képében a kisember, tőzsdei tranzakciók formájában a nagyhalak életét. Közmondásaink a tanúi, a számok misztikus világa régen még fontosabb volt, igaz a hozzájuk kötődő tudást nem akarták nap, mint nap aprópénzre váltani.
Kiss Gábor és a Tinta Könyvkiadó ismét különleges kötettel, Aranyigazságokkal lepte meg a magyar szólások, közmondások barátait – ha még az olvasó emberek korában élnénk, azt mondanám, minden magyart széles e világon. Persze e kötetnek éppen az a fő küldetése, hogy minél több magyarajkút visszavezessen feledésbe merülő nyelvi kincseinkhez.
Családi relikviák rendezgetése közben került újra kezembe Gyula nagyapám egyik katonaemléke. A közép-csehországi Vysoké Mýtoban készült képről délceg huszár tekint felénk, a nyeregkápáról egyenes kard lóg alá. Ez az ódon, sárgult lap eszembe juttatta a magyar huszárok múltját, s mellette a rejtélyes kérdést: miért, hogy e dicső hagyománynak szinte semmi nyoma szólás- és közmondáskincsünkben?
Azt hiszem, egy folklórnyelvi rovat gazdája nyugodtan tehet tematikus kivételt egy rokonterület, az archaikus népi imádságok kedvéért. Különösen is Erdélyi Zsuzsanna emlékére, halálának első évfordulóján.
A földi éghajlat változhat, a sarkok jege olvadhat, apránként eltolódnak az évszakhatárok is. A tél mégis vízválasztó marad a városra szegődött ember életében is. A paraszti társadalom téllel kapcsolatos félelmeinek s megpróbáltatásainak emlékét pedig máig megőrizte jó pár közmondás.
1915-ben született a máig népszerű „Magyar szólások és közmondások” és a „Mi fán terem” c. kötetek szerzője, akinek neve összeforrt a magyar frazémakutatással.
Életünk kidobatlan irathalmazai olykor kartonládákban, zsákokban költöznek a padlásra, ha szobánkban nem tudjuk tovább kerülgetni őket. Néhány szerencsés darab rendre túléli a második hullám katartikus takarításait is, hogy félszáz év múltán kortörténeti kincsként folytathassa életét, immár valamely közgyűjteményben.
Segítheti-e a játék(osság) a hagyomány (újra)értelmezését és átörökítését?
A humor viharos történelmi időkben az emberi túlélés egyik kulcsa lehet. De vajon hozzásegíthet-e egy-egy eltűnő műfaj újbóli megkedveltetéséhez?
Eddig azt hittem, van egy korhatár, amely fölött még nem sérült az emberek verbalitása, de tévedtem.