Szólások, közmondások Arany költészetében
Közhelyszerű, hogy Arany János költői szókincse mérhetetlenül gazdag.
Közhelyszerű, hogy Arany János költői szókincse mérhetetlenül gazdag.
Kétszáz évvel ezelőtt, egészen pontosan 1817. március 2-án született Arany János Nagyszalontán. E jeles jubileum alkalmából kósza ötlettől vezérelve felcsaptam Margalits-kötetem az arany és a János címszavaknál. Megosztom némi kiegészítéssel, amit találtam.
Ki ne találkozott volna mókásan esetlen emberekkel, akik, ha beteszik valahová lábukat, hát ott biztos a baleset, s ki ne halott volna olyanokat, akik született tapintatlanságukkal a legszentebb pillanatok varázsát is szertefoszlatják? Olyanok, mint elefánt a porcelánboltban. De miért épp elefántok? És miért pont porcelánboltban?
Vannak világos üzenetű, egyértelmű ünnepek életünkben, a folklór-kalendárium jeles Luca napja azonban véletlenül sem tartozik ezek közé. Sokrétegű múltja és sokszínű néphagyománya ellenére – vagy részben talán éppen ezért – csak néhány általánosabban elterjedt szólás kapcsolódik hozzá.
Szólások, közmondások, közmondáshasonlatok rímekkel, strofikus formákban? Leggazdagabb gyűjteményeinket böngészve több ilyen frazémát találunk, mint tán elsőre gondolnánk. Leggyakrabban Erdélyi János 1851-es közmondáskönyve örvendeztet meg ilyesfélékkel, cseppet sem véletlenül.
Manapság egy havi rovat életében egy mégoly aprócska jubileumot is érdemes megbecsülni. Ennek örömére nem vissza-, sokkal inkább előre szeretnék tekinteni, legfőképp. pedig minden, szólásainkat, közmondásainkat szerető pályatársam segítségét kérni egy kérdőív kitöltéséhez szép szólásaink szebb jövője érdekében.
Czuczor Gergelyt mindmáig jobban ismerjük népies költőként, mint jeles szótáríróként. Költői hangját és aprólékos nyelvtudósi munkáját is áthatotta a népi kultúra, és a népköltészet forró szeretete.
Villannak a pengék, a sisakrostélyok mögött szinte tapintható a feszültség, a figyelem tizedmásodpercre sem lankad. A magyar párbajtőr és kard útban régi-új aranyos csúcsok felé. Horváth Mariann ihletett közvetítése koronázza elfojtott izgalmaink, kitörő örömeink riói estéit, úgy tűnik, minden tökéletes. Vagy mégsem?
Itt a nyár, csábítanak a sós hullámok, orrom előre érzi a déltengerek illatát. Az Adria-némely vidéke a horvát-magyar perszonálunió 816 éves története során a magyar koronához tartozott, igazi „tengeres” szólásunk mégis alig akad. Azokat kutatva olyan érzésem támad, mintha a vihar utáni fövenyen ép házú rózsaszín fésűkagylókat keresgélnék.
A mexikói VB óta nem volt ilyen futballőrület ebben az országban, edzőtermi ismerőseink egy része épp ott csücsül majd valahol a bordeaux-i lelátón, mikor a magyar csapat kifut a gyepre. Reménykedjünk, hogy a labda ezúttal nekünk lesz gömbölyű, s hogy miért mondom ezt, kiderül éppen ennek a labdás szólásnak a történetéből.