Minya Károly

A vígjátékokban a helyzet- és jellemkomikumon kívül létezik nyelvi komikum is, ami általában a különböző nyelvi játékokból, nyelvváltozatokból táplálkozik.

Hogyan találkozhatott egymással Petőfi és Móricz? Milyen párbeszéd zajlott le közöttük?

Orosz kortárs szerző darabja Temesváron. Vaszilij Szigarjev (1977) Guppi című előadása háromszereplős nyelvi élmény annak, aki a változatokra, szólamokra is odafigyel, de szomorú történet is egyben, mely rávilágít a kényszerházasságok tragédiájára.

Félreértés ne essék, a rendszerváltás komédiája címmel egy színházban eddig még nem játszott művet szeretnék mogyoróhéjban bemutatni, s nem pedig e korszakalkotó történelmi esemény politikai iróniáját adni.

Nem tudom megmondani, hogy Szophoklésznak volt-e kardja (drámája igen, nem is egy), abban azonban biztos vagyok, hogy a következő mondatban Damoklész kardjára gondolt a mondat leírója: „Itt lebegett a fejünk fölött a megszorítások Szophoklész-kardja, amikor mégis befutott a hatalmas summa.”

Ha egy színházban nagyon kényelmetlen a szék, s az előadás végére a kedves néző teljesen elzsibbad, akkor azt egyetlen módon lehet orvosolni: egy kitűnő előadással. Mindez megtörtént a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában, az előadás végén alig tudtunk felállni, miközben potyogott a könnyünk a nevetéstől.

Május utolsó hetében zajlott a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó, a TESZT. A montenegrói Zetski dom Királyi Színház egyik szerb nyelvű előadását láttam: Az elvesztegetett idő enciklopédiáját.

Jól emlékszem, hogy Verebes István nyíregyházi színházi igazgatósága alatt egyetlen darab volt kevésbé sikeres, a Hamlet 1997-ben.

Különösen illik rovatunkba Dömötör Adrienne kritikája.

Balázs Géza a győri Jézus Krisztus szupersztár előadásról