Minya Károly rovata

Spiró György Koccanás című komédiája könyörtelen.

Talán többen tudják, főként azok, akik megrögzött színházlátogatók, hogy a színész, ha súgásra vár, kicsit oldalra néz, esetleg oda is megy, közel a súgóhoz, esetleg megismétli az utolsó mondatot, jelezve, hogy segítséget kér.

Az elmúlt évben, 2017-ben 28 színházi előadást láttam, a legtöbbet természetesen a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.

Az 1980-as években, amikor a kisvárdai nagyállomásról elindultam hazafelé, a családi házak sorából egy kitűnt a többi közül azzal, hogy óriási postaládája volt.

Székely Csaba, a fiatal erdélyi írógeneráció üstököse 2011-ben a Bányavirág című drámájával robbant be a színpadra.

Többször előfordult már velem, hogy elolvastam egy kortárs magyar drámát, majd nem sokkal utána megnéztem valamelyik színház előadásában.

Jézus, szenvedéstörténet, megváltás.

A térerőfejlesztő alkalmaztatottsága

Pontosan egy hónapja és három napja láttam a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciójában színre vitt Magyar című előadást, de még most sem értem. Pontosabban nem értem meg, hogy a magyarságszimbólumokat ekkora blaszfémiaként előadva mi volt a rendező célja. De kezdjük az elején!

Régóta vita tárgya az, hogy be lehet-e avatkozni egy nyelv életébe. Sok nyelvész azt vallja, hogy fölösleges és káros, azonban vannak, akik úgy vélekednek, hogy kisebb árnyalatnyi „beleszólásunk” lehet nyelvünk alakulásába.