Erósz szellemében tizenhét diszciplináris és szemiotikai tanulmány szól a szerelemről, erotikáról, szexualitásról az Erósz szemiotikája című kötetben (kiadta a Magyar Szemiotikai Társaság). A tizenhét tanulmányból itt hármat adunk közre.
Platón Szimpózioma a kulturálisan meghatározott európai szerelemfelfogás talán legfontosabb alapja. Meglátásom szerint azonban a Lakoma nem csupán a szerelemről való diskurzus alapjait teremtette meg, hanem ebben van a csírája a szerelem és a bor, a szerelem és az alkoholos befolyásoltság közötti mély összefüggés felismerésének. Munkámban megkísérlem felderíteni, miért éppen a bor lett a szerelem kísérője, párhuzama, metaforája, analógiája. Ezt követően jelkapcsolat szerint teszek kísérletet a szerelem és bor összefüggéseinek feltárására a görög filozófiától kezdve a borkatalógusokon és borreklámokon, a magyarnótákon és slágereken keresztül a költészetig, a pszichológiai összefüggésektől a keresztény szakrális jelképekig.
Kulcsszavak: Szimpóziom (A lakoma) — szerelem és bor analógiája —bor lelke (spiritus vini) — Ámor és Bacchus
Absztrakt
Lehet, hogy az egyik legilletékesebb szerelemről, erotikáról szóló diszkurzus a pszichoanalízisen belül született meg. A pszichoanalízis terápiája és elmélete a szerelmet egy nagyon korai, de később újra és újra ismétlődő életfázis, ősreláció személyt alakító-romboló erejeként határozta meg. Freud és különösen Ferenczi Sándor a terápia nyelvi közegében és az indulatáttétel kapcsolati gépezetében fedezték fel a szerelem és szexualitás boldog vagy éppen patologikus-traumatikus kapcsolatát. Írásom centrumában a szemiotikus-pszichoanalitikus Julia Kristeva 1980-as években kialakított, freudi-lacani hátterű személyesség-fogalma és szerelem koncepciója áll. Kristeva a nyelv-elsajátítás peremén alakuló kisgyerek életében mutatott meg egy olyan nárcisztikus, performatív önkonstrukciót, amely minden későbbi szerelem formatív alapja lesz.
Kulcsszavak: pszichoanalízis, Julia Kristeva, primér nárcizmus, én-ideál, abjekt.
A tanulmány először tisztázza szerelem-erotika-szexualitás kapcsolatát, majd a körébe sorolható kulturális és nyelvi jelenségeket az őskori, történeti és civilizációs ember korszakában. A szerelmi-szexuális élet nyilvánossága a történelem során hol szabad, hol tiltott, hol félszabad volt – utóbbi esetekben reliktumokban (zárványokban) jelent meg. Jellemző irodalmi és folklór műfajok a boccacciók, erotikus mesék, történetek, a dramatikus népszokásokban a fallikus tréfák. Erósz magyar nyelvére utalnak a szimbólumfejtő nyelvi elemzések, valamint a legújabban megjelent Szexszótár, amelynek fogalmi tára figyelemreméltó és további elemzésre szolgáló anyagot tartalmaz.
Kulcsszavak: szerelem – erotika – szexualitás – fallizmus – meztelenség – erotikus- és szexnyelv
Szombathelyen élek, pontosabban Szombathely az úgynevezett téli szállásom (a nyári szállásom, – amelyet most a járvány miatt még e sorok írásakor nem élvezhetek – szülővárosomban, Balatonalmádiban van). A közbeszédben az egykori Savaria, a tánc magyarországi fő bázisa, s a mai Szombathely a koronavírus ellenére is maradt a tánc fővárosa. Az idei Tánc Világnapját azonban sajnos nem ünnepelhették együtt a szombathelyiek a Fő téren, de az Agora Savaria nem engedte csüggedni a lakosokat.
Cikkünkben korpuszligvisztikai eszközökkel és Instagram hashtag-ek elemzésével vizsgáljuk meg az internetes portálokon újonnan megjelent (összetett) szóalakokat. A karantén- előtaggal képzett szóösszetételek alapján megkísérlünk továbbá betekintést nyerni, egyrészt a nyelvhasználók koronavírus-járvány ideje alatt folytatott tevékenységi köreibe, másrészt a szóalkotás egyik leggyakoribb válfaja, a szóösszetétel területén megjelenő nyelvi leleményesség formáiba.
A közösségi média mindennapi életünk részévé vált az elmúlt másfél évtizedben, ami egyaránt kihat az informális interakciókra, azok struktúrájára, illetve a szakmai diskurzusokra is – így ennek megfelelően megállapíthatjuk, hogy a közösségi médiának saját logikája van, ami speciális normákat, stratégiákat és mechanizmusokat foglal magában (van Dijck–Poell 2013).
2021 szeptemberében, a koronavírus-járvány negyedik hullámának kezdetén már közhely azt mondani, hogy a koronavírus-járvány alapjaiban változtatta meg életünket: 2020 március eleje óta mindennapjainkat a járvány határozza meg.
A 2020 elején kirobbanó koronavírus-világjárvány az élet minden területén gyors és látványos változásokat hozott. Miként a társadalmi változások általában, a COVID19 terjedése és annak társadalmi következményei is hatással vannak a nyelvhasználatra.