A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében 2013. november 4-én Budapesten, a TIT Stúdió konferenciatermében egész napos konferenciát rendeztek a szórványkérdésről. A téma divatos – ahogy itt közölt tanulmányában Bodó Béla is megjegyzi. Lehet-e újat mondani róla?
A vizsgálat tárgyául három települést – pontosabban két települést és egy szoros értelemben vett kistájat választottam. A „kenyérhéjmagyarság” kérdésében sok tekintetben hasonlítanak egymásra, mégis van köztük különbsé
René Magritte Ez nem pipa című festményének néhány értelmezési lehetősége.
Vitéz Ferenc A fotográfia és a halál címmel vizsgálta az ekphraszisz és a képi illokúciós aktus szerepét A csúf lány című Kosztolányi-novellában, a Mediárium 2012/1–2. számában (51–73.); itt közölt írásunk ennek szerkesztett, kivonatosa változata.
Elemzésem tárgya Umberto Eco A rózsa neve című regényének részlete, mely a bencés rendi apátság templomának főkapuját írja le (Eco 1998: 51–57). A szöveg különlegessége abban áll, hogy a főkapu apokalipszisjelenetet ábrázol. A szöveg nem csupán utal erre, hanem parafrazálja, majd idézi a bibliai Jelenések könyvét.
A görög ekphraszisz jelentése magyarul: kimondás. Mint alakzat így határozható meg: valós vagy elképzelt kép elbeszélése. Az ekphraszisz kép és szó közös alakzata.
A web 2.0 közösségekben, a közösségi oldalakon stabil felhasználói réteg alakult ki, már van olyan generáció, amely életének természetes része a közösségi hálózat.
Szűts Zoltán cikke a közösségi oldal „énközpontúságáról”.
Az informatika térhódítása komolyan elősegítette a magyar nyelv változását.
A digitális technika fejlődésével a képi kommunikáció egyre mindennaposabbá válik (Nyíri 2003: 273, Schlobinski 2009: 6), sőt egyesek a képek mindenütt jelenvalóságáról beszélnek (Maar 2006).