Kóródi Bence rovata

Ma egy ligatúrával, sőt, egy rejtelmes szóval is fogunk gazdagodni.

Mondják, ahány a szó rá, éppen annyira gazdag, éppen annyi féle-fajta.

Ma nosztalgiázni volt kedvem, csendes, gyermekszó nélküli nyári estén, fotelforradalmár szekértáborokat is félretolva.

Ma az euroatlanti kultúra legfontosabb szaváról mesélek, EU-n sem innen, USA-n sem túl.

Szövegértési csupa szív eszmefuttatás következik, szóról szóra.

Az evilági hívságoktól visszavonult kapucinus barátok csuklyát viseltek, ennek a csuklyának a latin neve a caputium, ejtsd és fülelj: kapucium.

Aki azt állítja, hogy a kertkultúránk is jövevényszavakból áll csupán, és mindent csak másoktól tanultunk volna vagy vettünk át, hát én megbúbolom.

Nem, nem, hát hányszor mondjam, nem kell… legalábbis a minden korok parlamentje bal- és jobboldali ülésrendjének felfejtéséről nem kell most is szót ejteni.

A magyar népi műveltség a régi és a letűnt korok, így a sámánhit számos emlékét is őrzi. Ezekből nyújtok át egy csokorra valót most nektek. Hová bújtak, hogyan maradtak ezek fenn? Ez sem titok többé.

Átlépi-e az illem határát az, aki pajzánságot követ el, vagyis pajzánkodik, pajzánul viselkedik?