Kóródi Bence

Aki azt állítja, hogy a kertkultúránk is jövevényszavakból áll csupán, és mindent csak másoktól tanultunk volna vagy vettünk át, hát én megbúbolom.

Nem, nem, hát hányszor mondjam, nem kell… legalábbis a minden korok parlamentje bal- és jobboldali ülésrendjének felfejtéséről nem kell most is szót ejteni.

A magyar népi műveltség a régi és a letűnt korok, így a sámánhit számos emlékét is őrzi. Ezekből nyújtok át egy csokorra valót most nektek. Hová bújtak, hogyan maradtak ezek fenn? Ez sem titok többé.

Átlépi-e az illem határát az, aki pajzánságot követ el, vagyis pajzánkodik, pajzánul viselkedik?

Hogy kerül az egyik legszentebb írásos nyelvemlékünk, a Halotti beszéd egyáltalán egy trendi nyelvi blogba? S miért éppen októberben fontos ez? Blogozzuk ki a szálakat együtt.

A mai játékos szótörténet mi másról is szólna, mint a suliról, az iskoláról? Nyakunkon a tanévkezdés.

Még az egynyelvű magyar szótárak szerkesztőjeként dolgoztam, mikor a kiadó igazgatójának azt javasoltam, csináljunk elválasztási szótárt. – Mit? Elválasztani mindenki tud – válaszolta. Biztos ez?

Zugló egyik kis zugában vagy éppenséggel szugában, egy eldugott zegzugában, szegletében-szugában, zegezugában találjuk a Szugló utcát régestelen rég óta, amióta a világ csak világ. Szándékos a részemről a hasonló csengésű szavak hosszú felsorolása, ízlelgessétek ezeket, mintha jó magyar bort kóstolgatnátok, mert szükségetek lesz rá virtuálisan.

A mesékben számos olyan szó vagy mesefordulat akad, amelynek az értelme nem világos.

A mai írás egy-két rövid gondolat lesz a nyelvújítási harc, a Tövisek és Virágok, majd az ortológusok gúnyirata, a Mondolat, egyszóval a részint termesztetett, részint öltöztetett új magyar szók vitáinak korából. No hát ugorjunk is neki.