Alfonz, a barátom szeret káromkodni. Számára a szitok: szent.

A gimiben a föcitanár baromi kúl pasi.

Alfonz, a barátom orvosi teamről olvas az újságban. Van erre magyar szavunk, háborog, a csapat.

„Becsületes akác”, áll a tűzifahirdetésben. Alfonz kuncog, én is elmosolyodom.

Alfonz, a barátom olyan világban él, ahol a szó veszélyes fegyver. Ezért a világ kitalálta a PC (politikailag korrekt) nyelvhasználatot.

Nyelvtannácinak az internetes szleng azokat a kommentelőket hívja, akik az értelmes vitát a személyeskedés egy már-már gyermeteg válfajával lehetetlenítik el: vesszőnyi bakikba, ártalmatlan elírásokba kötnek bele.

A helyesírási szabályzat nem törvénykönyv, inkább illemkódex.

A sajtóhibák humora taníthatatlan.

Ilyen mondat nincs, mondja Alfonz, a barátom.

Alfonz, a barátom azt álmodta, jövevényszavaink elunták magukat nálunk, visszatértek szülőföldjükre – és vitték magukkal jelöltjeiket is.