Négy szerző különböző, de sok tekintetben egybecsengő kommunikációelméleti-nyelvészeti megközelítéssel közelít a Facebookhoz (FB), a kapcsolathálóból közösségi médiává terebélyesedő hálózathoz. Közös bennük, hogy az FB-n nyelvi és nem nyelvi magatartásformákat figyelnek meg, elemeznek. Különösen föltűnő, hogy az FB mennyire „énközpontú”, valamennyi tanulmányból kitűnik, hogy a közösségi média (nevével ellentétben) sok-sok „én”-ből áll, valójában akár „egomédiának” is nevezhetjük. Szűts Zoltán az „énközpontúságra”, Veszelszki Ágnes a vizuális „énmegjelenítésre”, Bódi Zoltán a csendes szemlélőtől a grammatikai nácin át a lájkvadász kommunikációs személyiségekre, Csordás Hédi Virág pedig az FB-n megjelenő nyelvhasználattal kapcsolatos attitűdökre, a korábbi tanulmányokra rímelő „szubjektív nyelvtanra” hívja fel a figyelmet. A tanulmányokból levonható következtetések között egészen biztosan szerepelhetnek olyanok is, amelyek a kulturális antropológia, a humán etológia körébe sorolhatók: például az, hogy az internet, azonbelül az FB hatására nemcsak a médium-ember kapcsolat, hanem emberi viselkedésformák radikálisan változnak. Egy további következtetés az internetnek és az FB-nek a politikára gyakorolt hatása lehet, gondoljunk csak a (hazug metaforával) „arab tavasznak” kikiáltott „FB- vagy Twitter-forradalomra”. Ez utóbbi jelenség nyelvpolitikai, nyelvészeti elemzésére egy későbbi E-nyelv Magazinban kerítünk sort.