Skip to main content

Az írásbeliség régi-új területe: a rovásírás

Hosszú Gábor - 2013. 06. 05.

Nyelvtörténet és rovás paleográfia

Lehetséges-e, hogy a magyar nyelvtudomány eszköztárában megjelenjen a rovás, mint tudomány? Tény, hogy a rovásírással készült legrégebbi, magyar nyelvű szöveget tartalmazó régészeti emlékek kora két évszázaddal megelőzi a legkorábbi latin betűs magyar nyelvemlékeket.

Módszertan, avagy egy rovásfelirat tudományos igényű megfejtése

A szerzők egy 16-17. századból való, ez idáig megfejtetlen székelyföldi rovásemléket próbáltak szóra bírni a számítógépes paleográfia és a magyar nyelvtörténet eszköztárát bevetve. A cikk végigkíséri az olvasót az írásemlék régészeti leírásától a rovás paleográfiai elemzésen át a tudományos megalapozottságú nyelvészeti következtetések levonásáig.

Szabványosítás

Két világ találkozása: a nyelvészeté és az informatikáé. Látszik, hogy mindkettőnek szüksége van a másikra, de vajon megérett-e már mindenkiben ez a felismerés? Vajon elérkezett-e a várva várt pillanat, amikor a tudományok képviselői egymás ismereteit tiszteletben tartva megvizsgálják, hogy ki miben tud hozzájárulni az egyetemes ismeretek fejlesztéséhez?

Az informatika robbanásszerű fejlődése lehengerlő. Egy-egy számítógépes szabványnak döntő hatása lehet egy kultúra fejlődésére. S miközben a latin betűs írásbeliségünk megőrzésén fáradozunk az internet korában, kiderült, hogy a magyar írásbeliség egy visszafogottan jelenlévő, de annál nagyobb múltra visszatekintő ága, a rovásírás méltatlanul mellőzött helyzetben van. S mivel az informatika villámgyorsan halad, lehetséges, hogy mire a magyar tudósok észbe kapnak, egy-két elrontott nemzetközi szabvány teljesen torz irányba viszi tovább ennek az írásbeliségnek a fejlődését. Ez a cikk azt a célt szolgálja, hogy a magyar bölcsésztársadalom végre feleszméljen: a magyar néptánc, a magyar népművészet és a magyar néphagyományok mellett a székely-magyar rovásírás is értékhordozó, és érdemes a benne rejlő nyelvészeti, történelmi és néprajzi kincseket kibányászni.

Rovásfeliratokat megfejtő szoftver

A cikk egy, az ismeretlen eredetű székely–magyar rovásírással készített feliratok jelentésazonosító algoritmusának hatékonyságnöveléséhez kidolgozott új eljárást mutat be. A szerzők különböző székely–magyar rovásábécékben található grafémáknak kielemezték a jellegzetes a topológiai tulajdonságait leíró tulajdonságvektorok értékeit. Topológiai tulajdonság lehet például egy körszerű hurok, ferde szakasz, függőleges szakasz, kereszteződés. Ezek után lehetővé vált a grafémáknak a tulajdonságvektorokkal történő elemzése. A szerzők jelen cikkben egy újonnan kidolgozott módszert ismertetnek, amely során három koncentrikus körnek és a székely–magyar rovás grafémával adott metszéspontjainak számát használja fel az ismeretlen grafémák beazonosításához. A körök és a graféma metszéspontjaiból három vektort képeznek, amelyek a metszéspontok számát tárolják. A tulajdonságvektorokat ezekkel a vektorokkal kiegészítve sikerült a kutatóknak annak az algoritmusnak a hatékonyságát javítani, amelyet az ismeretlen eredetű székely–magyar rovásírással készített feliratok jelentésének a valószínűségi becslésére dolgoztak ki.

Számítógépes paleográfiai terminológia

Az ebben a számban szereplő cikkek elolvasása előtt érdemes tisztázni néhány terminológiai megkülönbözetést (Hosszú Gábor: Rovásatlasz. Budapest, 2013). A graféma egy meghatározott funkcióval rendelkező írásjegy, amely a legkisebb megkülönböztethető egység egy adott írásban, fajtája szerint lehet betű, ligatúra, szám vagy írásjel. A grafémát fontos elválasztani a karaktertől, amely olyan graféma, amihez egy kódot (pl. Unicode) rendeltek. Az írásemlékeken feliratok találhatók, amelyek önálló logikai egységekből, jelekből állnak. Egy adott írásba tartozó jelek megfeleltethetők az íráshoz tartozó grafémák grafémaalakjainak. Megjegyzendő, hogy egyes szóösszetételekben a jel szó nem az előbbi értelemben, hanem a graféma szinonimájaként szerepel, ilyen pl. az írásjel. Tipizált grafémaalak egy adott graféma egy vagy több írásemlékben megjelenő sajátos megvalósulásának szabályosnak tekinthető rajzolata. Vagyis egy olyan grafémaalak, amely a felirat készítőjének a fejében létezhetett. Ettől a felirat készítője kisebb-nagyobb mértékben biztosan eltért, e legtöbbször megállapítható, hogy milyen grafémaalak megjelenítése volt az eredeti szándéka. Pl., ha egy grafémaalakban két párhuzamoshoz közelálló vonal szerepel, akkor a tipizált grafémaalak ténylegesen párhuzamos vonalat fog tartalmazni. Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a tipizált grafémaalak a graféma egy minimálisan formatervezett gépi megjelenítésű rajzolata, amit a grafémának kézírással vagy véséssel készített feliratokon látható megvalósulásai csak közelítenek. A tipizált grafémaalaktól eltér a normalizált grafémaalak, amely a graféma egy szabályosnak tekintett alakja, ami az adott grafémára jellemző vizuális tulajdonságoknak leginkább megfelel.

A rovás paleográfiai cikkekben a grafémákat rendszerint úgy jelöljük, hogy megadjuk a grafémaalakot, ezután a grafémanevet, ami egyedi azonosító, majd ezután ferde törtvonalak vagy szögletes zárójelek között a graféma adott korban használatos hangértékét vagy hangértékeit. Pl. a Kárpát-medencei rovás egyik grafémájára így hivatkozunk: betu_O O [o],[ó]. Látható, hogy az ’O’ grafémanév egy azonosító, amely egyértelműen meghatározza a grafémát, mint objektumot, s ezáltal legfeljebb csak emlékeztet a graféma szokásos hangértékeire. A grafémaalak (betu_O) és a hangértékei ([o],[ó]) pedig a graféma tulajdonságai.

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x