Bizonyára többünknek van még ilyen nevű rokona, ismerőse, akit felköszönthet. Még akad talán, mert az Erzsébet is kimegy a divatból, mint a Magyarországon hagyományos nevek többsége. Átadták helyüket a külföldi szappanoperák szereplőinél megcsodált neveknek, amelyeket az itthoni írási és a kiejtési nehézségek miatt a jogszabályi rendelkezés fonetikus változatban anyakönyveztet. Mások nem annyira a különleges hangzásért választanak nevet gyerekeiknek, inkább célszerűségből: ne okozzon majd gondot külföldön (mert hol is tanulhatna és élhetne?) a magyar név. E szülői előrelátás jegyében, ha valamelyik nagyszülőre tekintettel mégis az Erzsébet nevet kapja a kislány, akkor többnyire Betty vagy Liza változatban szerepel.

A nevek társadalomlélektanán még tovább lehetne elmélkedni, de a kötelező – és mindent elszürkítő – „píszí” beszéd miatt eddig sem jelöltem meg, most sem fogom, hogy melyik névadási divat melyik társadalmi réteghez köthető. Elég körülhatárolható az a kör, amely az őstörténetből válogat, egy másikat az egzotikumok bűvölnek el, és végül marad a még mindig nagyszámú, összetételében az egész társadalmat átfogó réteg, amelynek a Biblia, az ismert szentek, a 19. századi magyar írók regényei, netán a családi hagyomány adja az elhatározást: milyen nevet írasson az anyakönyvbe.

Ami az Erzsébeteket illeti, nem lehet tudni, melyiküket keresztelték Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére, s melyiküket a többnyire Sissyként emlegetett Erzsébet királyné iránti rajongásból. Végül is mindegy, mindketten – más-más okból – ott vannak a magyarság szívében.  II. Endre (vagy András) Árpád-házi királyunk és Merániai Gertrud lányáról világszerte katolikus templomokat, kórházakat és különböző karitatív intézményeket neveztek el. Ennek ellenére a mienknél sajnos mindig ügyesebb és hatékonyabb külföldi tájékoztatás – a történelemkönyvektől az idegenforgalmi kiadványokig – Türingiai Szent Erzsébetként említi a többnyire rózsákkal ábrázolt, fiatalon elhunyt magyar királylányt.

Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt is másképpen látják és látták a dualista monarchia két országában. Nálunk: szeretett, sőt rajongott magyar királyné volt, igazi romantikus hősnő, míg Ausztriában szeretett és tisztelt császáruk különc hitvese, aki többet és szívesebben tartózkodott külföldön – Budán és Gödöllőn is – mint a bécsi udvarban. A császárné személyét és magyar-barátságát övező ausztriai rosszallás azonban nem befolyásolta az utókort, hogy felépítse a Sissy-mítoszt, amelynek kellékei  romantikus filmsorozattól csokoládé-bonbonig terjednek. „Ügyes!” – ahogy egy ismert pesti vicc poénja mondja.

Kissé elkalandoztam a névnapoktól, bocsássák meg, máris befejezem azzal, hogy boldog névnapot, sok kedves felköszöntést kívánok az Erzsébet, Erzsi, Erzsó, Zsike, Zsóka, Böbe, Böske, Bözsi név viselőinek, s ha már november utolsó harmadában járunk, Isten éltesse a Jolánokat, Katalinokat, Andreákat, Andrásokat, Endréket is!