A Helsinki Egyetem Savo-Karjalai Diákegyesülete 1865-ben kezdeményezte a Kalevala napjának megünneplését. Azért éppen ők, mert Elias Lönnrot azon a vidéken, Kajaaniban volt körorvos, illetve nagyrészt Karjalában gyűjtött népköltészetet, s ebből az anyagból született meg a Kalevala.

1978-ban nyilvánították a Kalevala napját, február 28-át állami ünneppé, egyszersmind a finn kultúra napjává.

Az eposszal kapcsolatban, amely egyszeriben kiemelte az ismeretlenségből az akkor a cári Oroszország részét alkotó fnn nagyfejedelemséget, rengeteget írtak. Jelentősége óriási a finn nemzeti öntudat erősítésében. Hatása volt a nemzeti intézményrendszer kialakulására, a finn nyelv fejlesztésére (amely végül hivatalos nyelve lett Finnországnak), a művészetek fejlődésére. Mindez – a külső körülmények szerencsés alakulása mellett – a finn függetlenség elnyeréséhez vezetett (1917. december 6.).

Az eposz egyfajta láncreakciót váltott ki. A 19. században szintén Oroszországhoz tartozó balti térség két népe, az észtek és a lettek számára szolgált példaképül. Előbb az észteknél született meg az eposz, a végső soron Kreutzwald összeállította Kalevipoeg, amely magyarul három fordításban olvasható (Bán Aladár, Rab Zsuzsa – Bereczki Gábor, Árpás Károly), majd a lett Andrejs Pumpurs írta meg a Lačplēsis-t (A Medveölő), amelyből magyarul eddig a 6. ének vége olvasható Képes Géza fordításában, s teljes fordítása várhatóan még az idén megjelenik. Mind az észt, mind a lett eposzban központi helyet foglal el az országépítés, s az idegen megszállók – nevezetesen a német lovagrend – elleni küzdelem, amelyben azonban mind az észt, mind a lett hős elbukik.

A Kalevala hatással volt az oroszországi finnugor népek irodalmára is, a múlt század utolsó évtizedeiben szinte minden népnél megszületett az eposz, volt, amelyiknél több is. Ezek tematikája – mutatis mutandis – elsősorban nem a finn, sokkal inkább az észt eposzéval mutat rokonságot, amennyiben ezekben is jelentős motívum az idegenek, a megszállók elleni küzdelem.

Végül egy magyar párhuzamra hívom fel a figyelmet. A magyar kultúra napja is irodalmi műhöz, a Himnuszhoz kapcsolódik.

Figyelemfelhívás:

Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, többnyire kisebbség- és nyelvpolitikáról, lesznek visszamlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem megőrizni nyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Elérhető: pannonicus.blog.hu