Ilyenkor akár egy teljes napon át is gondolhatunk a kitüntetett témára, megnyugtatva itt-ott még lázadó lelkiismeretünket. Aztán vannak a hetek – újabban többnyire valamilyen európai közlekedési ellenőrzés-sorozattal összefüggésben. Biztosan vannak hónapok is, év azonban egészen biztosan. Az ENSZ a veszélyeztetett nyelvek évének kiáltotta ki az idei esztendőt – méltán, mivel a világ nyelvenek jelentős része veszélyeztetett helyzetben van. Észtország pedig az észt nyelv évévé – micsoda szóalak! – nyilvánította ezt az évet. Ez remélhetőleg hatásosabb, mintha csak egy napra korlátozódna a figyelem. Akár ezt is eltanulhatnánk tőlük, mint ahogy a nyelvüket védő törvény megalkotását is.

Mert bár államnyelv, egy független ország nyelve, mégis leselkedik rá – ha nem is ezernyi, de – sok veszély. Csak felsorolásszerűen: a kedvezőtlen demográfiai helyzet, a határon túli magyarság körében a gyorsuló asszimiláció, idehaza a nyelv korlátozott használata (elsősorban bizonyos tudományterületeken), a nyelvi minőség romlása a fiatalság körében és általában a közéletben.

Nálunk egyelőre csak napja van a magyar nyelvnek, holott okunk – mint láttuk – bőven volna arra, hogy legalább egy esztendőt, de még jobb lenne, ha egy egész életet szentelnénk neki.

*

Figyelemfelhívás:

Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, többnyire kisebbség- és nyelvpolitikáról, lesznek visszamlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem megőrizni nyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Kéthetente tervezem a jelentkezést.

Elérhető: pannonicus.blog.hu