Skip to main content

A változó (?) gyermeknyelv

- 2019. 06. 07.

A beszédtanulással párhuzamosan válik a gyermek önállóan gondolkozó, saját érzelmeit-gondolatait szavakkal is kifejezni tudó, és másikat megérteni képes lénnyé. A kisgyermek és felnőtt közötti kommunikációt karikírozza Karinthy Frigyes: „– Mariska néni: Jaj, te mingyárt megeszlek! Méj szejeti Bübüte a Majiszta nénit? Ude azéj, mej az ad neki cutojtát. – Bübüke: Igen. – Mariska néni: Hallod! Azt mondta, igen. Hallottad, hogy mondta?” (Gőgicse című humorreszk).

E havi kérdésünk a következő volt:

Hogyan változik napjainkban a gyermeknyelv? Mi figyelhető meg az óvodába és iskolába frissen bekerülő gyermekek anyanyelvi tudásával kapcsolatban? Miben változtat(hat) ezen az óvoda vagy az iskola?

Pléh Csaba akadémikus Magyar Tudományos Akadémia; egyetemi tanár Közép-európai Egyetem (Budapest)

Maga a gyermeknyelv nem változik lényegesen. A szabályalakítás sokrétű, sokszor mosolyogtató lépései, a többszintes párhuzamos tanulás ugyanúgy igazak. Tudásunk kicsit változott a korai gyermeknyelvről. Ma egyre többet tudunk arról, hogy a még nem beszélő gyermek is formálni kezdi saját nyelvi rendszerét. A nyomonkövető vizsgálatok kimutatták újabban, hogy a 2-3 éves kori bőbeszédűség és sok kezdeményezés egy évtized múlva erős hatással van a gondolkodás fejlődésére. Ez a gondozó környezet felelősségét újra kiemeli.

Lengyel Zsolt professzor emeritus Pannon Egyetem (Veszprém)

A gyermek nyelvi fejlődését a belső kognitív erők és a környezeti hatások határozzák meg. Az utóbbiak megváltoztak: sok vizuális hatás éri a gyermekeket. A gyerekek bizonyos írott nyelvi ismeretekkel érkeznek az iskolába. Emellett növekszik a verbálisan elhanyagolt gyerekek aránya. Az óvoda és az iskola úgy kezeli a gyerekeket, hogy a nulláról indulnak, „majd mi megtanítjuk őket írni, olvasni”. Holott e készségekből különböző fragmentumokat a gyerekek már birtokolnak. A köznevelés nem lesz képes változtatni ezen, ha a megfelelő szaktudományok nem szolgáltatnak „anyagot”. A gyermek nyelvi fejlődésének vizsgálata soha nem tekinthető befejezettnek, mert a tárgyi-szociális környezet állandóan változik. A magyar gyermek nyelvi fejlődésének kutatása (az 1980–2000-es időszakhoz képest) lemaradást mutat, pedig ezt senki nem fogja helyettünk elvégezni.

A teljes rovatanyag Bóna Judit egyetemi docens, Kas Bence egyetemi docens, Bartha Krisztina adjunktus, Daróczi Gabriella adjunktus és Szücs Márta Zita óraadó egyetemi oktató oktató válaszaival az Édes Anyanyelvünk 2019/3. számában olvasható.

Blankó Eszter illusztrációja

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x