(Fűzfa Balázs, a jeles irodalomkutató, tudományszervező, az élményközpontú irodalomtanítás kitalálója és megvalósítója, a 12 legszebb magyar vers grandizózus programjának megálmodója és véghezvivője 2018. november 13-án töltötte be 60. születésnapját. Barátai és kollégái ebből az alkalomból ünnepséget szerveztek Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban. Az ünnepi műsor egyik pontja az Élményközpont című köszöntő kötet bemutatása volt, amelyben 44 szerző írásai olvashatók.

Az ünnepség záró eseménye egy fogadás volt, amelyen az alábbi – kötetlen hangulatú – pohárköszöntőt mondtam.)

Kedves Balázs, Kedves Barátaink,

Negyven,

jaj, negyven éve, szívem visszaretten,

diákjaim is egyre népesebben –

bizony, negyven éve ismerem Balázst – Csuti Borival, a feleségével együtt –, mert tanítottam őket az ELTE-n. A szonbathelyiekre mindig külön odafigyeltem – a nem szombathelyi Balázsra Bori miatt, akinek édesapja fakultatív olaszt tanított nekem a Nagy Lajos Gimnáziumban.

Aztán Balázs 1991-től, mikor hazakerültem, kollégám, majd barátom lett; több programom munkatársa és nem is egynek továbbvivője – legyen elég megemlítenem a SUP-ot, vagy a szabadegyetemet.

Szakmai érdemeiről ma már sok, bár nem elegendő szó esett, így én egy szubjektív megközelítést választok pohárköszöntőm tárgyául.

Figyelője és szurkolója voltam-vagyok programjainak, s néha közreműködője is. Az egyikről – Balázs nevéhez kapcsolódva – igazi fűzfapoétaként verselményt is fabrikáltam (mely nem lett vers-élmény), de amelyik az Életünk Weöres-számában (2013/2:226) meg is jelent:

Volt egyszer egy Géza, Ottlik

Fűzfa Balázs belé botlik,

éveken át rajta kotlik,

  jól megírja,

nincsen rajt se itt, se ott lik.

Életem legutóbbi évtizedének meghatározó élménye a 12 vers program – többször elő is adtam a verseket, nem egyszer éppen Balázs bevezetőjével. Szubjektív válogatás, és én egészen eddig nem jöttem rá a kiválasztás szempontjaira. Aztán készülve a mai programra, egyszerre megvilágosodtam.

A szempontok egyike az volt, hogy a költők a verscímek révén feleljenek egymásnak, pl.

            Apokrif Esti kérdés Szeptember végén:

• Ki viszi át a Szerelmet?
• A vén cigány?
• Szondi két apródja!

Egy másik szempont lehetett, hogy az első sorok megfelelően összeolvasva verset adjanak ki, pl.

Elmondanám ezt néked, ha nem unnád:

Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

A mélyben néma, hallgató világok,

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok.

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.

Milyen furcsa ma a hold,

Hűvös és öreg az este,

az est, e lágyan takaró, / fekete, sima bársonytakaró.

Létem, ha végleg lemerűl,

Földtől eloldja az eget a hajnal –

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Húzd rá, cigány, megittad az árát!

További szempont lehetett, hogy az egyik vers utolsó sorát a következő vers első sora folytassa:, pl.

Húzd, s ne gondolj a világ gondjával,

Mert elhagyatnak akkor mindenek;

vagy

Miért nő a fű, hogy ha majd leszárad,

miért szárad le, hogy ha újranő –

elmondanám ezt néked, ha nem unnád.

A költők felelgetnek egymásnak a verseken belül is, pl.

létem ha végleg lemerűl,

rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,

hogy elhagyod érte az én nevemet

vagy

a dér a kökényt megeste,

lángot ki lehel deres ágra

A példákat sorolhatnám tovább is, de itt és most legyen elég ennyi.

Mindezek a korszakos felfedezések nem születhettek volna meg, ha Balázs nem találja ki és nem valósítja meg a 12 vers programot. Köszönet az inspirációért.

Ünnepeltünk szakmai súlyát jelzi, hogy a Magyar nyelv napját is az ő születésnapjára tették.

De nem csak a tudomány művelése, az irodalom megszerettetése jellemzi ünnepeltünket, hanem embertpróbáló sportteljesítmények is. Ki az, aki közülünk felbiciklizik a visegrádi várba, ki kerüli meg kerékpáron tizenegy-két óra alatt a Balatont? A szellemi és a fizikai erőfeszítések kölcsönösen támogatják egymást.

Csak annyi marad hát hátra, hogy jó egészséget, töretlen alkotó kedvet kívánjak Balázsnak. Adj nekünk még sok-sok komoly élményt, s közben „játszani is engedd /a/ nagy komoly” fiakat.

Isten éltessen!