Skip to main content

Könyörtelen koccanás

- 2018. 03. 25.

Az író csak azért sem engedi meg, hogy elérzékenyüljünk, hogy a gyermekét egyedül nevelő, elvált asszony, a Nő, valamint a női sofőröket semmibe vevő Férfi között létrejöjjön, elmélyüljön egy igazi kapcsolat. Nem és nem akarja, hogy elérzékenyüljünk. Kár! Ez nem brechti, hanem spirói effekt. Csak azért sem defekt!

A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház 2011-ben mutatta be a darabot, Karádi Zsolt színikritikájában így ír: „A társulat harsány jókedvvel komédiázik. Tasnádi Csaba dinamikus rendezésében a szédült tempóban zuhogó események egy percet sem hagynak az elmélyedésre: a cselekménytörmelékek a valóságelemek kaleidoszkópszerű kavargását láttatják. A Tasnádi-rendezés az írott művet a Csókolom zenekar balbetéteivel teszi »fogyaszthatóbbá«. Ezek a brechti songokra emlékeztető módon nemcsak »elidegenítenek« a látottaktól, hanem töményen összefoglalják azt a világérzést, amelyből az egész játék fakad.” (Az ég nem emberséges…” Feliciter Kiadó, Nyíregyháza, 139.)

Egyébként nagyszerű darab, társadalmi körkép 2004-ből. Az alapszituáció: a főváros egyik forgalmas helyén, a Hungária körút és a Salgótarjáni út kereszteződésében egymásba rohan egy sor autó, és ez egy láncreakciót indít el. Ki hogyan viselkedik az utcán ebben a megbénult helyzetben? A magyar társadalom jellemző figurái és megoldásai sorjáznak egymás után. A minden hájjal megkent vállalkozó rögtön vásári kifőzdét nyit egy Peugeot hátsó csomagtartóján, a hajléktalan élete és padja új értelmet nyer, egy kis túlélésre rendezkedhet be, a kiégett rövidnadrágos szerencsevadász valójában megfejthetetlen alak, de mégis hiteles.

A Koccanásban nincs főszereplő, mindenki cipeli a maga keresztjét. A cselekmény során jönnek-mennek a szereplők az összetorlódott kocsisor mellett. A különböző társadalmi csoportokhoz tartozó figurák beszéde a nyelvrétegbeli változatosságot mutatja, a párbeszédekben vagy a félig monológokban tükröződnek az egyének.

A Férfi és Nő találkozása a karambol után nem szívderítő:

FÉRFI

Ez egy céges autó! Elveszítjük a bónuszt, Jenő! Tudja, mennyi az?!

Nem vagyok Jenő, nem látja?

FÉRFI

Hü-lyenő, hát még ezt se tudja? Mit tud maga? Nem tud semmit! Vezetni aztán pláne nem tud!

Spiró kedvelt alakjai a rendőrök, a Csirkefejben is találkozhatunk velük. A járőrpáros egyszerű, primitív párbeszédéből egy részlet:

(Balról jön két rendőr, komoran ballagnak befelé, középen megállnak.)

TÖRZS

(Végignéz az összetorlódott kocsikon.) Hát ez nem semmi. Mi?

RENDŐR

Nem semmi.

TÖRZS

A mindenit.

RENDŐR

Nem semmi.

TÖRZS

Csuda.

RENDŐR

Ja.

TÖRZS

Ez el fog tartani, mi?

RENDŐR

Ez el.

A babakocsit tologató anyukapáros hasonlóképpen „lebutított” párbeszédben kommunikál. Sorozatfüggők és együgyűek:

(Balról jön két elegáns, nyúlánk, szép kismama, mind a kettő egy-egy gyerekkocsit tol maga előtt, a járdán jönnek, elöl, középtájon megállnak.)

KISMAMA 1

Akkor a Tónió azt mondta az Albertának, hogy dehogy, és erre baromira összebalhéztak…

KISMAMA 2

Nekem a Hozé Kapucsináró a király… Ahogy az néz! Az egy király, ahogy bír nézni, a szemivel! Csak a Dzsesszika Kummancs nem passzol hozzá…

KISMAMA 1

Én bírom a Dzsesszika Kummancsot, ekkora bazi nagy műkörmei vannak! – Na és akkor az Alberta aszonta, hogy soha többé, mire a Tónió bevágta az ajtót, mire az Alberta aszonta, hogy soha többé, és bőgött…

KISMAMA 2

A Dzsesszika Kummancs az összes szemöldökét kitépette, figyuztad?

KISMAMA 1

Ja. – Na és akkor a Tónió le akart feküdni a micsodával… mondjad már…

Nem hiányozhatnak a társadalmi körképből az ukrán maffiára hasonlító egyének sem:

(Jobbról jön három pasas. A terített deszkához lépnek, nézik a kínálatot.)

EGYIK

Sjor…

MÁSIK

Verslji…

HARMADIK

Kenjiiir…

(Nő kinyit három sört, eléjük rakja. Férfi papírtányérra tesz egy-egy pár virslit. Nő kenyeret szeletel.)

(…)

EGYIK

Ja i ne znam tacsno, kolíko je…

MÁSIK

Nye mawo…

HARMADIK

Szkoljko u vász?

EGYIK

Doszta mnogo…

MÁSIK

Vüsztarcsi na takie miaszto, zupewnye.

A hisztis, spirituális, hívő és úri vagy annak látszani akaró nő:

NACCSÁGA

Épp az, hogy nem látszik! Micsodán, távcsövön se!… De vannak olyanok, akik úgy néznek ki, mint az emberek, és mégis kapcsolatban vannak Ővele… Tőle kapják az utasítást! A Főgonosz nyúlványai, az algonoszok! (Rázza a mobilt.) Itt a bizonyíték! – Megmondta a lelkész úr, hogy ilyen lesz a jel!… Csak percek vannak hátra!… Visít. A férjemmel akarok beszélni! A férjemmel!

Az idegenvezetők társadalma külön kaszt, olyanok, akiknek beszédmódja szájbarágó, és saját elméletet gyártanak vagy igazolnak:

IDEGENVEZETŐ

(Kis mikrofonba beszél, amely erősítőn keresztül hallatszik; kezében seprűnyél, a végén kis nemzeti színű zászlócska, rajta a felirat: Homeland Tourist Travel.) Ez itt kérem szépen körülbelül pontosan az a hely, ahol Attila hunjai megütköztek Alarik gótjaival… Ettől ment tönkre a Római Világbirodalom, és ebből lett a mai nyugati civilizáció… Ez a hely ezért bízvást nevezhető az európai kultúra bölcsőjének, és ilyen nincs is több a világon, tessék csak nyugodtan rögzíteni… A mi ezeréves hazánkban rengeteg múlt van, és ez az, ami bennünket összeköt… Ezt érdemes megjegyezni: a rengeteg múlt, ami összeköt… A hunok között rengeteg magyar is volt, már akkor, úgyhogy a honfoglalás előtt mi már itt voltunk… Tehát a mi államunk másfélezer éves, legalább…

A turisták pedig félmagyarok, negyedmagyarok, második-harmadik generáció, Amerikából érkeztek, törik a magyart:

TURISTA 3

Déjdpapiii foci… Játszani championship, óhaza… óházában?… (Mutatja fotou, fekete-fehér.) Dzsaszt gólat lő rajtata… Déjdpapiii kétláb, balláb, jobbláb, fej, minden! Ekkora, ööö, combok! (Mutatja.) Masszív déjdpapiii, cancer, but survived, three times, and died nintytwo, while fucking!… (Mutatja.) Iron-miner, he was! Vasbanya… Vasbanyász?… Déjdpapiii magyarul, én american… Sose beszélek…tem, én, annyi, mint Déjdpapiii…vel… Sose többet… Senki, egész életbe… Déjdpapiii!… (Szipog.)

Minden társadalmi rétegnek megvan a sajátos beszédmódja, szóhasználata, ezt kitűnően bemutatja a Spiró-darab. Ugyanakkor mérhetetlenül kilátástalan komédia, ismét Karádit idézve:

„A Koccanás önismétlően keserű komédia. Szétfutó elemei, a szlengből építkező, csökött nyelviségű alakjainak szűkös szemhatára, a felület megmutatása riasztó. A műnek van bizonyos dramaturgiai íve, tétje ellenben alig. Az utolsó előtti jelenetben a Férfi mondja ki a konklúziót: »Amíg élünk, most már ez lesz. Ez a mérhetetlenül szemét, vacak, aljas… Ez.« Ez lesz valóban?”

Kép: www.criticailapok.hu, Szkárossy Zsuzsa

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x