Skip to main content

Tisztesség, odaadás

- 2018. 03. 27.

Azt ígértem, ha itt a tavasz, magyar példákkal folytatom az irodalmi szemelgetést a nők feláldozásáról és áldozatvállalásáról. Heltai Jenő A Tündérlaki lányok, Illyés Gyula Kegyenc című drámája, Gelléri Andor Endre novellája, a Halászlé – vonzó leányok és asszonyok csábító erejének hatását, sokféle cél elérését, vagyis a nők kihasználhatóságát mutatja be.

Renoir: Lányok virágot tűznek a kalapjukra

Heltai darabjában özvegy Bergné négy lányának sorsát ismerhetjük meg. A négy nővér közül a legáldozatosabb Tündérlaki Boriska néven kisebb szerepekben fellép a színházban, és nem mellesleg évek óta egy báró szeretője. A család a báró nagyvonalú támogatásából él. Ha ennek a viszonynak vége, mehetnek koldulni. Kihasználva a jólelkű Boriska engedelmességét, rendszeresen elszámoltatják és behajtják rajta a bárótól kapott összegeket. A pénznek mindig van helye, az egyik lánynak hozomány kell, hogy férjhez tudjon menni, a másiknak a tanítónői kinevezéshez kell a színésznői szépség által megszerezhető protekció. Ebből a körből nem lehet kilépni, nem győzhet az igaz érzelem sem. Boriska jobbnak látja, ha lemond szerelméről húga javára, és marad a jóságos, bár nem egészen önzetlen báró mellett.

Illyés Gyula Kegyenc című drámájában Valentinianus, a Római Birodalom tehetségtelen, ám öntelt császára szeszélyei és hatalma következtében mindent megtehet és meg is tesz alattvalóival. Még legbizalmasabb emberét, a kegyenc Maximust is meglehetősen kényes helyzetbe sodorja. Kockajátékkal – némi csalással ugyan – elnyerve Maximus gyűrűjét, jogot formál kegyence kívánatos feleségére, Júliára. A jobb sorsra érdemes nő „önként” a császári nyoszolyát választja, hogy férje életét mentse. Valentinianus, kiélvezve isteni-cézári győzelmét, a szerzői utasítás szerint átöleli és „hosszan szájon csókolja Júliát, miközben szeme Maximuson. Júlia egy pillanatra ellenkeznék, ösztönös szeméremből. De látja, hogy Maximust csak úgy tudja valami őrült tettől visszatartani, ha saját magától teljesen elriasztja, s ezért túlzott érzékiséggel fonódik Valentinianusra”. A csókból kibontakozó császár tovább forgatja a tőrt kegyence szívében: „Azt szeretném, ha még bizalmasabban látnál bennünket. Meztelenül. Mint amikor ide majd visszajövök.” Felháborodás vagy eszeveszett ordítás helyett Maximus engedelmesen jó éjszakát kíván feleségének. Az áldozat nem volt egészen hiábavaló, de a megcsúfolt Júlia, amikor férjéhez visszatérhetne már, mégis mérget iszik.

Pompeji falfestmény

A női áldozatvállalás kivételes, árnyalt esetét példázza Gelléri Andor Endre novellája, a Halászlé. Várkonyiné, aki mintaszerű háztartást vezet, nem kap halat sehol, pedig férjével két vacsoravendéget is várnak halászlére. Az asszony nem akar szégyenben maradni, ezért a folyópartra siet, hátha valamelyik pecázótól tud halat venni. Egy magányos, barna ember meg is ígéri, hogy megosztja vele várható zsákmányát, de a nagy fogásnak nagy ára van: „nálam már az a szokás, hogy ezért adnak ám a nők is valamit”. A horgász már nyitja is a csónakház ajtaját, a kamrában ott nyújtózkodik az ágy. Nincs mit tenni, Várkonyiné némi belső tusakodás után megadja magát. Túlzottan nem tiltakozik, hiszen tetszik neki a férfi, noha úgy véli, mégiscsak szörnyűséget tesz pár vacak pontyért. Ekkor azonban már a halász is nagyon odavan az asszonyért. Kis késéssel ugyan, de Várkonyiné olyan halászlevet főz, mint még soha, férjének is, a vendégeknek is rendkívül ízlik. Evés közben az asszonynak egyre csak a csónakházban történtek járnak az eszében, hol a száját törölgeti, hol a szeme sarkában gyűlő, ezüst könnycseppet. Az ár, amit a vacsoráért adott, sajátos volt, mégsem tartja drágának. Önfeláldozása szerencsés ráadással zárult. Nem csak halat kapott, hanem felkavaró élményt is, erőszak helyett édes kalandot. Ilyen is van!

Kép: FORTEPAN/Rados Tamás OSB

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x